Magyarország túl szürke nekem. Nem találok semmi indokot, amiért érdemes lenne ittmaradni. Voltam külföldöm, Anglia, Amerika. Hogy is mondjam ahhoz képest ez az ország csak egy putri és sajnos rossz irányba tart. Nektek mi a véleményetek?

Nem vagyunk egyformák. Magam félig szerb, félig olasz vagyok. Itt születtem, ez a hazám. Kimondhatatlanul jó a viszonyom a szüleimmel, de egyik országba sem vágyom költözni. Természeti adottságaiban vonzóak, azzal nincs baj.

Ki megyek néhány napra, hétre. Ennyi.

Írod a sok kint élő magyart. A youtube-on megjelenő emberek nem adnak teljes képet, de szinte mindegyik megemlíti a kiköltözni szándékozóknak, hogy ne tegyék. Pedig nem sok negatívumot mesélnek, és mégis…

A sors különös kegye folytán olyan anyagi körülmények között élek itt, hogy bárhova könnyen el tudnék költözni végleg. Szép házam, szép kocsim itt is van. Emiatt nem kell mennem sehová.

Azt megértem, ha valaki nehéz körülmények között él, elvágyódik. Ma, amikor a világháló közelbe hoz más tájakat, embereket, életkörülményeket, ez a késztetés még erősebb lehet. Ray Bradbury egyik novellája a régi Kínában játszódik.

A császári palota felett a levegőben egy szárnyas ember tűnik fel. Lelöveti.

És hogy miért? Azt mondja nem azért, mert meglátta a császár arcát, nem azét mert a repülő szerkezettől félne, vagy más ilyesmi. Azzl érvelt, hogy most minden ember megelégedett. A szegény is, a gazdag is. Ha fentről más tájakat pillantanak meg, boldogtalanok lesznek, mert ott akarnának élni.

Fentről nem látszik a síró gyermek, a szomorú feleség, a megfáradt apa. Onnan minden szép.

Menj el! Csalódni fogsz.

Csehországban 1 évet dolgoztam és sokkal rosszabb volt mint Magyarország, hasonló életem volt de nagyon hidegek voltak az emberek.

Aztán elmentem Hollandiába és nagyon tetszett szóval ez helytől is függ.