Akik kiköltöztek külföldre, leírnátok lépésről-lépésre az egész folyamatot?!

Egy multinál dolgoztam Magyarországon. Minden évben írtam, hogy szeretnék külföldön pozíciót. Egyik alkalommal felhívott a HR-es, hogy van egy üres munkakör Németországban, érdekel-e. Érdekelt, megpályáztam, felvettek. A cég segített a költözésben, addig a 3 hétig, míg nem találtam megfelelő lakást, fizették a hotelem. A lakáskeresésben egy relocation agent segített (nem tudom, mi ennek a magyar megfelelője). Amint megvolt, kivettem, jött utánam a családom is. Az ügynök segített minden adminisztrációt elintézni.

TUdom, hogy nem szokványos történet, de ilyen is van, ezért, gondoltam, megosztom.

Otthon TB-t kell elintézni, hogy ne nyújtsák be a számlát pár évvel később, kiváltottam az EU-s TB kártyát.

Jogsi-útlevél-személyi: ellenőriztem a lejáratot, hogy ne pár hónap múlva szaladgáljak.

Kint: barátoknál kezdtem, onnan néztem lakást. Az a tapasztalatom, hogy ezt csak személyesen lehet, a neten sok a nem aktuális hirdetés és a jól kinéző lakás egy rossz környéken van, ami nem annyira mutatós, még lehet, hogy sokkal jobb is..

Minden állásportálra bejelentkeztem, plusz kinéztem az itteni nagyobb cégeket és személyesen írtam nekik.

Mi fejest ugrottunk az ismeretlenbe-szerencsénk volt.

Összetettünk indulónak 1 hónapra elég pénzt, lefoglaltunk egy Hostelt 3 napra, majd felültünk a Londonba tartó gépre.

A Hostelből kivetünk egy szobát a 2ik napon, én 5nap alatt, a párom 2 hét alatt talált munkát.

Ezalatt elintéztük az NI számot. Otthon a TB-ből ki sem jelentkeztünk mivel fogalmunk sem volt hogy nem megyünk-e haza 1 hónap múlva, aztán rá 1.5 évre kijelentkeztünk onnan is. Azóta (2év) itt élünk és dolgozunk, de jövőre megyünk Bécsbe, sokkal élhetőbb mint itt.

Az én angliai storym 7 éve kezdődött, egyetemista voltam, egy közvetítő cég (ami azóta megszűnt) segített munkát találni, ami beletelt 3 hónapba. Összesen 40 ezret fizettem nekik anno, plusz a repjegyemet, de live-in melóm volt egy hotelben, nem kellett se rentet, se kaját fizetnem. Ott elintézték az NI kártyát, és a bankkártyát, úgyhogy legközelebb már csak egy pogyóval mentem Londonba, neten kerestem albit, 1 napot foglaltam hostelben, másnap beköltöztem 9 brazil mellé. Az előző szezonból visszaigényeltem az adómat, ami olyan 8-900 font volt, azt 1 hónap alatt fel is éltem Londonban, és arra is rájöttem, hogy ott soha nem fogok tudni annyit spórolni, mint live-in melóval, úgyhogy megint azt kerestem, van egy kontaktom, akit a neten találtam.

Utána folytattam az egyetemet, volt amelyik nyárra visszamentem az előző helyemre, ahol szintén nem kellett rentért meg kajáért fizetni. Az egyetem után megint kijöttem a semmire, 4 nap hostel, és onnan egyenesen egy új live-in helyre mentem. Ott majdnem egy évet húztam le, közben honosíttattam a végzettségem, és most már a szakmámban dolgozok. Szerintem érdemes volt mindegyiket megcsinálnom, mert a tapasztalat, főleg a kinti nagyon sokat segít, és így könnyebb volt megmászni a lépcsőket.

Én azt tudom mondani, hogy szerintem Londonban nem lehet meggazdagodni, nagyon kevés embert ismerek aki fel tudni mutatni bármit is hosszú évek után, sokaknak pedig nincs magánélete (kapcsolat), mert olyan műszakokat, vagy olyan órákat dolgoznak, hogy nehezen jön össze.

A munkaszerzés valóban innen kintről megy a legkönnyebben, mert rengeteg ember van itt melóra készen, és sokan mondják, hogy jó angollal sokkal jobbakat lehet találni, szerintem ez már rég nem igaz. Minél nagyobb a kínálat munkaerőből, annál inkább emelkednek az elvárások

"Én azt tudom mondani, hogy szerintem Londonban nem lehet meggazdagodni, nagyon kevés embert ismerek aki fel tudni mutatni bármit is hosszú évek után, sokaknak pedig nincs magánélete (kapcsolat), mert olyan műszakokat, vagy olyan órákat dolgoznak, hogy nehezen jön össze."

Ez tökéletesen így van! Nem is értem miért jön ide olyan sok ember és fektet bele annyi pénzt és energiát az itteni elhelyezkedésbe mikor szinte bárhol NY.Európában több marad hó végén a zsebben.