Pár napos erdélyi autós túrához ki mit ajánl?

Minimális, kis séta. Nem hajlandó sajnos kerekes széket használni, mert szerinte megalázó, amit értek, mégsem lehet vele sajnos már kirándulós programokat szervezni. Minden nézőpont kérdése, hogy mennyi séta fér bele, ahhoz képest, hogy olimpiai csapatba válogatóig volt versenysportoló egy sportsérüléséig, ami akkor csak a sportkarrierjét vágta el, mindig is sportos maradt, rengeteget kirándultunk, túráztunk kiskoromban, viszont pár éve elesett, klasszikus combnyaktörés, amit az élsportoló múltja miatt lekicsinyelt annyira, hogy orvoshoz se ment vele sokáig, tíz napig, amikor meg végre igen, akkor azonnal megműtötték, platinát raktak bele kijavítani a fájdalomtól tíz nap alatt eltorzult rendellenességet, ami miatt pláne nem tud járni, mert egy csomó mindent nem csinálhat a platina miatt (mint hajolás meg lábemelés magasra pl.), és nagyjából folyamatosan fájdalomban van vagy fájdalomcsillapítókon. Ő úgy hívja a járási képességét, hogy totyog, mint egy kacsa, szóval tud menni, de ha túl sokat megy, akkor a fájdalom győz sajnos.

Hogy mennyi a túl sok egyrészt most megjósolhatatlan, hogy fél év múlva mennyi lesz a tűrőképessége, meg most is nehéz távolságra vagy időre behatárolni, de pl. a negyedik emeleti lakásából lemegy a lépcsőn bevásárolni a sarki közértbe, és az már huh, elfáradt és pihennie kell...

Jó, hogy vezet, meg vett zsír új autót, amit szeret, az Erdély kérdésemre megkérdezte, hogy vezetném-e én is felváltva vele, mert Erdély messze van, persze, örömmel, ergo vezetés sem örökre ezek szerint...

Szóval szerintem a mennyi sétára az a jó válasz, hogy olyan autós vagy buszos kirándulás, hogy meg-megállhatunk itt-ott kiszállni és megnézni vmit közelebbről, de kirándulásnak vagy túrázásnak nem nevezném.

Az, hogy tegnap óta 71 éves (boldog születésnapot itt is neki!) tudom, hogy félelmetes Magyarországon és nagyjából azt sugallja még neki is, sajnos orvosok által is, hogy örüljön neki, hogy még él egyáltalán és hogy tud még akárhogy is járni kicsit, viszont minthogy én nem Magyarországon élek, hanem egy kapitalistább országban, ahol hetven évesen kezdenek élni az emberek és a 90+ éves számít öregnek sajnos probléma, mert rá is hat, ha az orvosok így reagálnak rá, hogy nem tud rendesen menni, csak totyog, arról nem is beszélve, hogy benne is él az élsportoló, aktív és kirándulós, túrázós múltja ellenpéldának, ami hajtja, viszont egyelőre még a magánszektorban sem talált sajnos olyan orvost, aki megjavította volna a járókáját, és kétlem, hogy tavaszig sikerülne...

Már mondtam neki, hogy külföldön kéne segítséget keresnie, mert nem hiszem, hogy nem lehet megjavítani, ami elromlott máshogy, mint örök életében fájdalomcsillapítón éljen!