Éreztétek már így magatokat egy pár napos utazás vagy egy hosszabb nyaralás után?

Mondhatni, hogy elég komoly "szakirodalma" van a nyaralás utáni depressziónak. Sokaknál előfordul. Nagyban függ az ember hozzáállásától is.

Hagyományosabb irodai munkakörben dolgozók közül is ismerek olyanokat, akik egész héten azért robotolnak, hogy aztán hétvégén elutazhassanak. Folyton vadássza az olcsóbb jegyeket, keresik a lehetőségeket, sakkoznak a szabadságokkal és a költségekkel.

Több olyat ismerek, akik ebből tudatos szervezéssel elindultak afelé, hogy részben/egészben külföldön éljenek, vagy digitális nomádként dolgozzanak. Így állandóan új helyeken vannak, mindig új élmények érik őket. Még ha irodai jellegű munkát is kell végezni napi 8-10 órában, akkor se mindegy, hogy egy tengerparti kávézóban teszed, otthon vagy egy irodaházban - na meg, hogy a munka után az ingerszegény dugóban araszolás vár, vagy egy csobbanás a tengerben, vagy csak élvezed a neked tetsző tájat.

Nyilván ehhez jól jön a tudatos karrier tervezés és olyan munkakörben elhelyezkedni, amit lehet is távmunkában csinálni. Egy egész napos portás, recepciós, gyári munkás vagy egyéb jelenlétet igénylő munka mellett nehezebben megvalósítható.

Barátnőm pl. akár plussz munkákat, túlórát is bevállal a cégnél, hogy cserébe szabadnapokat kaphasson, amik növelik az utazással tölthető idejét/szabadság keretét. Meg is beszélte a főnökével, hogy őt az extra szabadnapokkal lehet leginkább motiválni. Tudják róla, elfogadták, jól működik és mindenki boldog vele.

A backpacker Vigh Bori írt egy elég jó könyvet erről a fejlődési folyamatáról, hogyan vált átlagos irodai rabszolgából világutazó, digitális nomád és vállalkozó. Nem feltétlenül a világ legjobb könyve, nem is hiszem, hogy mindent úgy kell csinálni, ahogyan ő, de szerintem érdemes elolvasni, mert sok mindent segíthet átgondolni ebben a témában és inspirálóval is szolgálhat annak, aki szeretne változtatni akar az életén, de talán nincs elég példa körülötte, hogy a klasszikustól eltérő módon is lehet élni, dolgozni és utazni.

A jó mindig gyorsan eltelik, viszont utána én még napokra, hetekre nagyon pozitívan fel vagyok töltődve az új élményektől és helyektől.

Megszáll a nyugodtság, kicserélődöm egy időre.

Na ezért szokta mondani párom hogy minimum 2 hétre kell menni nyaralani. Az első héten belerázódol, a másodikat élvezed. Persze mi is csak évente egyszer megyünk két - két és fél hetes nyaralásra, azon kívül kb kétszer 2-5 naposra. Mert többre sajnos nincs se pénz se idő.

Egyébként én pont fordítva vagyok mint te kérdező, még egy 3 napos nyaraláson is azt érzem hogy legalább 1 hétig tart, annyival több élmény van mint a normál hétköznapokban.

Ez a jo az utazasban, hogy feltölt. Gazdagodsz töle, a tapasztalatokban, elmenyekben. Ez egy eletre szol, es reszese annak, ahogy a vilagot latod, ertekeled.

"Csak" az emlekekert fizetni? Nem csak, hanem ez a lenyege. Nekem honvagyam nincs, (nem Magyarorszagon elek), hanem pontosan az ellentete. Mindig vagyom valahova, emiatt sokat utazok.