Voltatok már Szlovákiában? Hol voltatok? Kassa, Eperjes, Pozsony? Mit tapasztaltatok?

Étteremben magyarul megkérdeztem a pincérnénit, hogy forinttal tudunk-e fizetni.

Meglepődve válaszolta magyarul: természetesen, azonnal mondom az árat forintban.

13. Itt az utazás rovatban már annak is örülni kell, ha kérdés valahogy kapcsolódik a témakörhöz. Ami a nyaralás, pihentető utazás. De ide írnak sokan tömegközlekedést, kitelepülést, kinti álláskeresést is.

A forinttal fizetés valami elborult ötlet, sokan jönnek ezzel. De nem csak szomszédos országok (volt szocialista baráti…) is.Meg Pozsonyban is jártam Tuzex (?) boltnál, ahol többen nejlonszatyros „pénzváltót” üzemeltettek, és a forint is jó volt nekik.

Jelenleg nem tudom mi a helyzet, de régebben a határ közelében voltak akik (nem hivatalosan) elfogadtak forintot, mert jöttek át vásárolni.

A 12. sehogy nem kapcsolódik a kérdéshez, mint ahogyan a 11. sem.

De egyébként teljesen igazad van.

Már írtam egy hosszú listát, és alapvetően nagyon kellemes emlékeim vannak az országról, szlovák emberekről. A legdurvább „atrocitás” évtizedekkel korábban az volt, hogy az egymást közt magyarul beszélő eladók nem voltak hajlandók megszólalni magyarul. Csapdát állítottam nekik, mert megtanultam szlovákul köszönni, kérni, meg hogy pánszké dezsdeni…

Meg nem adtak nekem üveg testű szifont, mert hogy nincs. Valóban nem volt, de alkatrészenként össze lehet állítani.

Szóval ezek voltak a legsúlyosabbak.

Ellenpélda: Kakaslomnicon a panziós segítőkészsége rendkívüli volt. Egyszerre romlott el az autóm és a telefonom. A német és szlovák panelek már nem segítettek. Nem tudtam elmagyarázni, mi a gondom. Ő bevonta magyarul tudó ismerősét, aki fordított. A telefonját is használhattam, és saját kocsiján vitt el a szervizbe.

A Magas-Tátrában gyalogos turistaként is jártam többször. Az erős tériszonyom itt-ott előjött, de maradandó emlék így is. Az első külföldi utam 1973-ban Csehszlovákia volt. Egy túlbuzgó helyi magyar ember volt az idegenvezetőnk. Történelem-magyar szakos tanár volt, és kétszer annyit akart megmutatni, mint amennyit kifizettünk.