Svédországban vagy Németországban laknátok?

Sziasztok! Tudom, hogy nem választhattok helyettem, nem is várom el, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.

A jövőben tervezek külföldre költözni és Németország plusz Svédország jött szóba. Viszont nem szeretnék nyelvtudás nélkül kiköltözni, tehát ideje lenne elkezdenem tanulni az egyik nyelvet.

Németországban él a nagymamám, ő ott tudna annyiban segíteni nekem, hogy mivel ő is egészségügyben dolgozik, mint én is tervezek, vannak kapcsolatai. Plusz amíg nem találok munkát, albérletet vagy kapom meg az első fizetésemet, tudnék nála lakni. Ez egy óriási segítség lenne természetesen.

Svédországban nem ismerek senkit, ott teljesen egyedül lennék. Kicsit megijeszt, de nem annyira, hogy eltántorítson. Mindig is vonzódtam a nyelvhez, a tájhoz és teljes mértékben el tudom képzelni, hogy ott éljek. Nem tudom megmagyarázni miért, de egyszerűen vágyom oda. Úgy érzem mintha az a hely nekem lett volna kitalálva. És nem mondom, hogy Németországot nem tartom szépnek, mert de. Ám ha Németországra gondolok, nem kap el ez a sóvárgás. Úgyhogy tudom is, hogy mit gondoltok: egyértelműen Svédországba vágyok, tehát hol itt a kérdés?

Egyrészt Németország biztosabbnak tűnik, el tudom képzelni, hogy ott a nagymamám segítségével el tudjak helyezkedni. Másrészt félek, hogy megbántanám a nagymamámat. Pár éve mindig mondtam neki, hogy szívesen kiköltöznék hozzá, és őszintén is gondoltam. Még mindig szívesen kiköltöznék oda is, csak nem annyira mint Svédországba. Látom rajta, hogy nagyon várja már, hogy odaköltözzek és egyszerűen nem akarom elrontani az örömét. Azt se szeretném, hogy emiatt esetleg rosszabb legyen a kapcsolatunk. Bűntudatom van, hogy anno ennyiszer mondtam neki, hogy kimennék hozzá, aminek a végeredménye az lett, hogy ennyire beleélte magát. Őt, és a családom többi tagját ismerve, meg sem értenék, hogy mi vonz jobban Stockholmban. Egy olyan helyen ahol senki nem vár rám. Én se tudom megmagyarázni mitől jobb Stockholm, mint Németország bármely más pontja. Csak azt tudom, hogy boldoggá tesz ha elképzelem ott az életemet. De félek a nagymamám reakciójától, úgyhogy ezt a Stockholm-álmot még egyszer sem hoztam szóba nála. Annyiszor segített már nekem, elvitt ide-oda kirándulni is amikor a szüleim nem tudtak. Sokkal tartozom neki és valamilyen szinten úgy érzem, hogy cserbenhagynám, ha nem költöznék ki, azok után, hogy mondtam van kedvem.

Ti mit tennétek a helyemben?

Üdv: egy 18 éves lány.