Hogy volt az lehetséges, hogy a 20. sz-ban sok ember kivándorolt pl. É-Amerikába és ott is élt, maradt?

A fiatalabb korosztaly mar nem emlekezhet erre, de a korabbi kommunizmust epito orszagokbol nyugati orszagokba utazok kb. a nyolcvanas evek vegeig jelentkezhettek a nyugat-europai menekult taborokba es menedekjogert folyamodhadtak. Ha pl. az osztrakok, nemetek vagy olaszok mar nem fogadtak magyarokat (80-as evek vege) a tengeren tuli kapitalista orszagok (USA, Kanada, Ausztralia pl) meg mindig engedte a menekulteket bevandorolni. Nyilvan szureseken, interview-kon kellett megfelelni, orvosi vizsgalat stb. Szinten hasznos volt akinek szponzora is akadt, Kanadaban pl csaladi kapcsolat volt elonyos, az USA-ban es Ausztraliaban vallasi szervezetek vallaltak a ilyen egyenek, csaladok megsegiteset a bevandorlas utan.

Nem szabad elfelejteni hogy ezek a disszidensek maguk mogott hagytak mindent, hazat, lakast, munkat, vagyontargyakat, rokonsagot. Korabban evekig nem is terhettek vissza az ohazaba anelkul hogy nem kockaztattak bortonbuntetest. A honvagy a kultursokk sokakat eltantoritott, visszatertek vagy evekig nem tudta beilleszkedni. Viszont a legtobben megkapaszkodtak, szorgalmasan dolgoztak es a magyar oktatasi rendszer erosseget, az europai kulturajukat, altalanos muveltseguket is hasznalva gyakran sokra vittek az uj hazajukban.

Ha a XX.századról beszélünk, meg lehet említeni a trianoni menekülteket is. Akik a magyarlakta területekről voltak kiebrudalva 20 után. Sajnos a középen élő magyarok sem viselkedtek elég jól velük, azért mentek sokan a tengerentúlra. És mivel a helyzet a szülőföldjükön nem változott máig sem, ott is maradtak.

Az ő unokáik kapták nemrég vissza a magyar állampolgárságot. és vannak, aki vissza is települnek.

Mo-on még 1928-ban is voltak magyarok, akik vasúti vagonokban lektak, és várták, hogy vége lesz a rémálomnak, és hazamehetnek. Ők voltak azok, aki nem írták alá, hogy ezután már nem magyarok. Persze, akik aláírták sem hibáztathatók. Ott volt mindenük, a beteg öregjeik, az őseik sírja, a hazájuk. Ahhoz képest a papír elenyésző, szó szerint.

Aztán 30-40 között próbáltak a zsidók is Amerikába menni, de csak keveseknek adtak vízumot, útlevelet. Pedig a németek engedték, szívesen vették volna, de az amerikaiak -meg a svédek is, ha jól emlékszem- csak korlátozott számban adtak útlevelet, vízumot.

A II. világháború után is sokan inkább idegenben kezdtek új életet. Mindenki, aki valahogy nem illett az új kialakulóban lévő rendszerbe.

Aztán 56-tól már elég ismert.