Kultúrsokk? Honvágy? Mi az ellenszer rá? El vagyok keseredve!

Sziasztok!

16 éves vagyok (nyáron 17 leszek) és március végén költöztünk az Egyesült Államokba. Az első héten el voltam ragadtatva, nagyon tetszett minden. De mostanra úgy érzem, hogy itt élni egyszerűen rémes! Egyszerűen nem tudok hozzászokni ehhez a kultúrához. Itt mindenki a hiper szuper telefonját és egyéb kütyüjét bújja (a legtöbbről még nem is hallottam...) még akkor is ha beszél hozzájuk az ember. A gyümölcsnek és a zöldségeknek mű íze van és már elegem van, hogy a menzán csak valami gyors kaja van, aminek se íze, se bűze.

Az a legrosszabb az egészben, hogy az emberek meg vannak arról győződve, hogy belém egy csepp intelligencia sem szorult, pusztán azért, mert nem mindig tudom tökéletesen kifejezni magam és néha olyan alap dolgokhoz kérek segítséget, amihez itthon nem kéne. Csak azt nem értik meg, hogy ezt nem azért teszem, mert ostoba vagyok vagy hülye, hanem mert egy teljesen más kultúrából jövök.

Azt hiszik, hogy én valami barbár vagyok, aki azt sem tudja, hogy mi az az autó és nálunk mindenki szekérrel jár meg kapál. Hiába magyarázom el nekik százszor az igazságot, nem fogják fel. Folyton olyan baromságokat kérdezgetnek, hogy nálunk diktatúra van-e, meg hogy "Jaaaj,Magyarország az nem is orosz gyarmat? Mióta független a SZU-tól?" meg hogy "nálatok még mindig kommunizmus van?" és a többi...

Emellett végtelenül ellenszenvesek. Néha hiába kérem, hogy beszéljenek lassabban, mert nem értem, ugyanis csak 3 évet tanultam angolt, nem hajlandóak. Németből van nyelvvizsgám + perfekt beszélek oroszul (egy évet kint laktunk Szmolenszkben), de mindezzel itt nem sokra megyek. Van valami tippetek, hogy hogyan értsem meg jobban a beszédet? És hogy jobb legyen a kiejtésem? (Mert egyenlőre az akcentusom miatt folyamatosan orosznak néznek)

A fiúk nagyon kedvesek, folyton bókolnak, szóval mindig van aki hazavisz suli után kocsival. :D De valami miatt a lányok nem igazán kedvelnek. Nem tudom miért. Az egyikhez egyszer odamentem, köszönte neki, bemutatkoztam, hogy "Szia, Orsi vagyok. Téged hogy hívnak?". Erre nem válaszolt és elfordult. Ennél azért egy kicsit vendégszeretőbb országnak gondoltam Amerikát. Sőt, megtudtam, hogy egy-két lány arról pletykál, hogy én mekkora k***a vagyok, mert nem úgy öltözködöm, mint ők. Az én sulijaimban (Magyarországon és Oroszországban is) a lányok legtöbbször egybe ruhát vagy szoknyát hordtak általában magassarkúval (természetesen nem 15 centis magassarkúra kell gondolni!!), főleg így tavasszal. Ezek itt meg szakadt farmerban meg kinyúlt pólókban járnak, semmi nőies nincs bennük, tiszta slamposak! Megmondtam nekik, hogy Európában mi így öltözködünk, mert minálunk adnak a nők valamit magukra. Amerikában meg van, aki képes pizsamában bemenni az iskolába!

Én teljes mértékben elfogadom az ő kultúrájukat, nem akarom én megváltani a világot. Csak annyit szeretnék, hogy ők is fogadjanak el engem, ugyanis én nem ezért jöttem ide, hogy amerikai legyek, hanem, mert muszáj volt. Legszívesebben hazamennék. Otthon és Oroszországban jól éreztem magam, de itt ezek az emberek nem fogadják el, ha valaki egy kicsit más. Legalábbis a lányok. A fiúkkal nincs bajom, eddig nyolcan hívtak el az évzáró bulira. :D De mégiscsak lány vagyok és nagyon hiányzik, hogy legyen egy lánybarátnőm, akivel fecseghetnénk meg nevetgélhetnénk.

Nagyon magányos vagyok és honvágyam is van. Mit lehet ez ellen tenni? Egy borsodi kisvárosból Omahába költözni nekem egy sokk volt. Kezdek tiszta depressziós lenni, hogy itt nekem a családomon kívül nincsen senkim. Hogy tereljem el a gondolataimat? Hogy illeszkedjek be egyáltalán? Az iskolába nem engednek semmilyen szakkörhöz csatlakozni, mert év közben nem lehet. :( Nagyon, de nagyon vágyom haza. :( SOS!!

Ui: azért van ékezetem, mert hoztam a laptopomat, mielőtt valaki belekötne! :)