Van itt olyan, aki próbálta már a backpacker életstílust?

A backpackerkedésnek azért vannak szintjei. Én ennek egy lájtos verzióját tolom. Évi 40-50 nap utazás munka mellett, jól vadászott repjegyekkel, olcsó szállásokon, street foodozva, néha hostelezve, a helyi valóságot ki nem kerülve, de teljes állásban dolgozva mellette, így az utazások egyszerre max 3 hetesek.

Másik típus a klasszikus nyugati fiatal, aki 1.5-3 hónapra elmegy bulizni meg önmegvalósítani középsuli után. Nem annyira low budget, mint szeretik hirdetni, inkább a csöves életmód látszata a lényeg, amúgy csak fényképezkednek helyi szerencsétlen utcagyerekekkel meg adnak nekik egy dollárt, hogy jobban érezzék magukat, aztán mennek valami buliba, amit egy helyi sosem tudna megfizetni. Ezt kétheti dán nyárimelóból vagy apu pénzéből.

Aztán vannak az igazi utazásőrültek, akik járnak mindenhova, olyan országokba is, ahova legtöbb ember be nem tenné a lábát. Gyakran valami távmunkából vagy utazóbloggerkedésből élnek. Ők azok, akik napi 10 dolláros költségvetéssel nyomnak 80 napos bangladeshi bickilitúrákat, meg bejárják Türkmenisztánt meg Bissau-Guineát.

Ha rám hallgatsz, kezd kicsiben. A tipisch backpacker célpontok nem vészesek, de azért jelentősen nagyobb kihívás elé tudják állítani az embert, mint egy spanyoo tengerpart. Velem volt, hogy Laoszban két falu között lett defektes a bringám, eltévedtem, aztán reggelig szomjaztam az út szélén, mert inkább megvártam, míg újra látok. Menj el például Ukrajnába 5-10 napra és próbáld ki milyen egy olyan helyen, ahol sokan nem tudnak angolul, rosszabb az infrastruktúra, nehezebb bármit intézni. Sokan ilyenkor jönnek rá, hogy ez azért nem nekik való. India nagyon egzotikusnak tud tűnni, de mikor sötétben kóvályogsz Jaipur külvárosában lemerült mobillal és nulla pénzzel, akkor az azért nem olyan, mint hazatalálni a Barba Negrából. Én speciel imádom az ilyesmit, de sokkal több szervezést meg ad hoc megoldást kíván, mijt befizetni egy utazási irodában, ahol mindig vissza lehet szaladni az idegenvezető szoknyájához. Sok helyen alap, hogy a helyiek mozgóATM-ként kezelnek, nonstop megpróbálnak lehúzni, átverni, satöbbi. Ne egyből valami hardcore helyre menj. Thaiföld jó kezdés, Kambodzsa, India, Myanmar, Eritrea vagy Irak nem. Európában Moldovát meg Transznisztriát kerüld, de a Balkánon sok helyre érdemes menni, ahol tudod próbálgatni magad.

Nem vagyok teljes mértékig backpacker, nem alszom hostelekben, elsősorban a koromból adódóan, kilógnék a társaságból.:-) Annyi időm sincs utazásra, amennyit szeretnék. Viszont szoktam nőként egyedül utazni, hátizsákkal, nem tengerparti heverészés, hanem más tájak, kultúrák megismerése céljából. Ha 30 évvel fiatalabb lennék, biztos, hogy eltöltenék egy-két évet azzal, hogy körbejárom egy kosszal a világot, utazni csodás dolog, és ha betartasz néhány alapvető szabályt, eléggé biztonságos is. Fiatalon még buli hálóteremben aludni, nagyon jól lehet ismerkedni más közegből jött, de hasonló érdeklődésű fiatalokkal.

Azt mindenképp tanácsolom, hogy először európai utakra menj, gyűjts tapasztalatot. Legyen egy kis tartalék tőkéd, amihez hozzányúlhatsz, ha baj van.

Az egyik ismerősöm kipróbálta, mert rettentően romantikusnak tűnt neki majmolni a csóróság látszatát keltő, de a valóságban igencsak jómódú fiatalokat.

Az első ilyen útjáról sikerült is hazahoznia -az élményeken kívül- néhány ágyipoloskát is, amik mára már úgy elszaporodtak, hogy a környező lakásokba is jutott már belőlük...

[link]

Ágyi poloskáért nem kell sehova utazni.:D Valószínűtlen, hogy a Havannára pl. Zanzibárról vagy Baliról hurcolták be a "jómódú" hátizsákosokat "majmoló" utazók.