Hogyan valósíthatnám meg ezt?

Pénz, pénz és pénz kérdése elsősorban.

Hogy valami hasznos tanácsot is írjak..

Keress rá a 360fokbringa.hu oldalra.

Nem azt mondom,hogy indulj el bringával!

Két fiatal ezt tette.Nagyon sok élményt, tapasztalatot megosztanak az utazással kapcsolatban.

Ezt a blogot és hasonló beszámolókat olvasva sok információt össze tudsz gyűjteni,hogy hogyan is képzelj el egy olyan utazást,amit szeretnél.

Egyébként egy régi vásárlónk fiatalon csinálta ezt.

Volt egy jó végzettsége és egy használható angol nyelvtudása.

Lenyomott itthon 1-2 évet munkában, anyukájával lakott és gyűjtögetett.Aztán elindult Dél Amerikába,amíg tartott a pénze maradt.Hazajött és újra meló, spórolás, utazás,újabb célpont.

Gyakorlatilag tízen pár évig ezt csinálta.

Nagyjából 2-6 hónapos utakat tett meg és minden földrészen járt.Persze nem az összes országban.

Így is lehet.

Sok lemondással és egyedül utazgatással járt.

Viszont rengeteg élményt szerzett.

Szóval,ha nincs végtelen mennyiségű pénzed, akkor azon kezdj el töprengeni,hogy miből teremted meg az indulásra.

Tanulj nyelveket,az angolt mindenképp!

És olvass sokat hasonló beszámolókat.

Készíts jegyzeteket a közlekedés, egészségügyi ellátás és minden hasznos információval kapcsolatban.

Aztán hajrá!

Igen, ez jogos amit az #5 ír.

Egy-egy nagyobb országot el sem tudsz hagyni egy napon belül - még repülővel sem.

Ez azért ennél bőven komplexebb kérdés. Nekem már csak pár ország hiányzik a 100-hoz, jövőre nagyjából meg is lesz.

Ami mindenképp kell az pénz és idő, extrémebb megoldások esetén meg legalább az egyik. Lehet szamárháton járni Pakisztánt napi 2 dollárból, ahhoz tényleg csak idő kell, de ez nyilván nem opció legtöbbeknek.

Országonként más kihívások vannak. Európa nagyon könnyű, egy repjegy és kész, útlevél is csak pár országba kell, vízum meg csak Oroszországba, de azt is lehet irodán keresztül. Ázsiában sok hely nem túl macera, van amelyik nagyjából annyira, mint Ukrajna, értsd: kell egy útlevél.

A következő szint, ahol már bizonyos régiókban észnél kell lenni, mint mondjuk India kasmíri részén vagy Mexikó több északi államában. Itt még semmi komolyabb nincs, de nem lehet hírolvasás nélkül egész nap hasisozgatni a hegyoldalban vagy betequilázva illegális kutyaviadalokon vitatkozni politikáról (mindkettőre láttam példát).

Vannak speckó esetek, mint Türkmenisztán vagy Észak-Korea, ahova csak irodával lehet menni, még speciálisabb aleset pedig Bhután, ami napidíjas (napi 70k körüli pénzről beszélünk, szóval nem óccsó).

Innentől jönnek a nem túl vészes, de potenciálisan veszélyes országok, mint Brazília vagy Honduras, esetleg Kamerun. Amíg tudod, hogy mit mikor ne csinálj, a világon semmi bajod nem lesz, de részeg idiótákat azért néha megvernek meg lelőnek, főleg, ha arra sem képes, hogy megnézze, merre ne mászkáljon.

Vannak a rohadt veszélyes, de könnyen szervezhető helyek, mint Szomália, ahol a pár napos országkipipálásra specializálódott hotelek adják a fegyveres testőrséget, ezeket három darab emaillel meg egy repjeggyel le lehet szervezni, de ettől még simán felrobbanhatsz Mogadishuban. Hasonló lett mostanra Szíria, még kevésbé is veszélyes, Irakban meg csak a katonai ellenőrzőpontok száma őrjítő, amúgy még Bagdadban is lehet mászkálni akár egyedül is. Nyilván világosban.

A már bejutni is nehéz szint függ attól, hogy milyen útleveled van, de mostanság talán Líbia a legmacerásabb globálisan. Hazudni kell az üzleti vízumhoz, vannak cégek, akik meghívnak téged, mint olajipari befektetőt vagy hasonlót, felkészítenek a kérdésekre, de garancia nincs semmire. Én egyelőre nem erőltetem, pár éven belül jobb lesz a helyzet, meg nem kerül fél millióba egy vízum (amivel rosszabb esetben még le is sittelhetnek - nagyobb bajod nem lesz, de másfél hónap fogda akkor sem szórakoztató).

Az utolsó kategória jelenleg Jemen (Szokotrát leszámítva) meg főleg Afganisztán. Épeszű ember nem vállalja. Utóbbiba a Wakhan-folyosón keresztül terveztem bejutni a tálib hatalomátvétel előtt, de most már annyira vészes, hogy még akkor sem mennék, ha lenne katonai vagy titkosszolgálati tudásom.

Először mászkálj kicsit a Balkánon meg Kelet-Európában, Ukrajna például sokkal egzotikusabb hely, mint mondjuk Thaiföld turistás része, gyűjtögess tapasztalatot, aztán meglátod, hogy egyáltalán neked való-e ez. Sokan lelkesednek a távoli utakért meg a különleges kalandokért, aztán amikor már 5 napja patakban kell fürdeni meg csak guggolós budi van, akkor hirtelen alább hagy a kalandorkedv.

Sok jó hozzászólás volt, a 8-as tényleg ütős. Kiemelném újra, hogy kezdésnek olvasgass kicsit, már említették Földvári Sándor: Elmentem világgá könyvét, a 360fokbringa.hu-s Harkány Árpád és Zárug Zitát. A könyvük címe: Hogyan utazzuk be a világot napi 3533 forintból?

Aztán egy-két Járatlan Utakon Fesztiválra is érdemes elmenni: [link]

Ahhoz, hogy elboldogulj a bolygón kell egyfajta nyelvi és kulturális képesség. Én a Murányi Péter jegyezte Természetes nyelvtanulás című könyvből sokat tanultam. Angolul mindenképpen tudnod kell olvasni, beszélni, egy másik nyelven is, meg úgy inkább a világ összes nyelvén.

Szerintem egy élet is kevés eljutni a világ összes országába, mert pl egy csomó országba nem engednek be turistákat, vagy ha be is jutsz lelőnek, ahogy a 8-as hozzászóló is utalt ilyenekre. Ő 100 országhoz közelít, de jelenleg 200 ország van, és egyre több lesz.

A másik amit javaslok megfontolásra, hogy gondold át ez mekkora környezeti lábnyommal járna. Most tényleg odarepülsz a Maldív-szigetekre egy napra, és nem foglalkozol azzal, hogy emiatt az az ország el fog tűnni? És mit látsz Észak-Koreából egy svéd csoportos úton? Ha Mogadisuba beugrasz egy napra vajon tényleg megtudsz valamit Szomáliáról?

A Balkán nyitásnak és cselekvésnek jó irány.