Mit szóltok ahhoz. Hogy sose megyünk/mentünk el kirándulni, nyaralni, és emiatt önmagamtól nincs kedvem ezeket csinálni, és a szobámban töltöm a napjaimat?

Ez elég rossz érzés, tudom. Mi sem mentünk soha sehova a pénzhiány miatt. Egyszer voltunk nyaralni a Balatonon 6 évesen pár napra, most 22 vagyok. Azóta 3-4 évente összejön nagy nehezen egy 1 napos kirándulás, teli nyűggel, mert a szüleimnek ez nem természetes dolog, ha kiruccanunk is olyan mintha külföldre mennének nyaralni.

Anyum csak vágyakozik helyekre, de neki bőven elég az ha a tengerpartot képeken látja... nekem nem elég ennyi.

Nekem sincs sok élményem, engem anyám osztálykirándulásra alig engedett. Sose sehova... :(

Én döntöttem el hogy ÉN megyek. Most nyáron Görögorszába van lefoglalva jegyem és szállásom.

Nyárra még további programjaim is vannak, de nem izgat hogy nem jön velem senki. Nekem igényem van rá.

22N

49 vagyok. Ennyi idosen en voltam depi es szorongo. Penzunk sem volt, de nem is lehetett kimozditani. Kesobb ismerosok, baratok, kollegak hivtak kirandulni, vittek magukkal. De pl harminc folott elveztem, elotte igazabol utaltam beulni, kiulni vendeglato helyekre. Ma mar elvezem.

Az, hogy masok mennyit utaznak es mutogatnak, az ne zavarjon. Meg fiatal vagy, es inkabb baratok kellenenek.

Ez most pocsek, viszont otven evesen megnyugtatlak, a korulmenyeid is, es, vagy magad is rengeteget valtozol.

En szorongo depi panikos anyu mellett nemcsak szinten az voltam, de nem ereztem, hogy van valaki, akitol erot merithetek.

Vendegsegben, etteremben sokaig nem birtam enni, minden bulibol, kirandulasrol vegul szorongva hazatipliztem. Keso huszas eveimtol teljesen mas lett. Ertem, ez sokara van. De ne erezd a FOMO-t, a lemaradasrol valo felelmet.

Szar nezni, hogy sut a nap, vagy ho esik, mindenki jol erzi magat latszolag, te meg kivulallo vagy.

Akar holnaputan is megvaltozhat. Nem szol orokre. Most van.

Azert kivanom, anyukad se possadjon, de te egy fuggetlen emberre fogsz valni.