Milyen cserediáknak lenni?

Életem egyik legjobb tanéve volt!:)

Ausztráliában voltam, eleinte nagyon féltem, a repülőúton végig azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha nem leszek szimpatikus nekik, nem fognak kedvelni, vagy úgy egyáltalán, ha nem érzem jól magam. A félelmeim alaptalanok voltak, kedvesek voltak velem az első perctől, hatalmas szerencsém volt velük. A házban külön lakrészem volt, hálószobával, fürdővel és volt egy kisebb nappali/tanulószoba is, így nem volt baj, ha pl. este órákig akartam fürdeni, vagy sokáig filmeztem. Segítőkészek voltak, bármi probléma volt (akár az iskolával kapcsolatban intéztem valamit, vagy beteg voltam, stb), azonnal próbáltak segíteni, ahogy tudtak. Vittek többször kirándulni, utazni, szívesen szerveztek programot, de még nem volt az a szint, mikor zavaró, "nyomulós" lett volna a viselkedésük. De néha azért honvágyam is volt, hiszen csak nem láttam a barátaimat, barátnőimet, családomat és néha nehéz volt, hiába találtam meg könnyen a közös hangot az iskolatársakkal, és a többi cserediákkal.

Hatalmas élmény, én azóta kétszer voltam Ausztráliában, mindkétszer találkoztam a fogadó családommal, de havonta váltunk is 1-2 üzenetet, érdeklődnek rendszeresen, szülinapomkor, Karácsonykor pl. szoktak ajándékot is küldeni. Pedig évekkel ezelőtt voltam cserediákként náluk. Viszont akkor is volt olyan, aki olyan családhoz került, akik pl. egyáltalán nem kommunikáltak vele, nem vették figyelembe, hogy miket szeret, nem foglalkoztak vele, nem segítettek neki semmiben. Szóval tényleg kell a szerencse, de fontos, hogy jelezzük azt, ha nem vagyunk valamivel elégedettek.