Anya nem enged vonattal, már nagyon elegem van! Mit tegyek?

Mert nem bíznak meg benned.

De kérdés miért nem bíznak meg benned?

Ülj le velük és nagyon nyugodt hangnemben beszélj velük. Kérd meg öket, hogy egy hétvégén utazattok ezen a szakaszon együtt, és te majd megveszed a jegyedet, és megmutatod, hogy megtudod csinálni.

Ha erre is nemet mondanak, akkor kérdezd meg nyugodtan tölük, hogy mire fel ez a nagy bizalmatlanság veled szemben, miért nem bíznak meg benned?

A legföbb dolog az lenne, hogy egyszerüen megmutatják mik lehetnek veszélyesek, hogy mire figyelj oda, hogy idegenekkel nem mehetsz el stb... Majd elengednek egyedül...

Nekem 6 éves lányom van, most fejezi be az ovit, és 2km-es utszakaszon már képes lenne egyedül haza jönni az óviból. Az ovodának volt egy közlekedési hete ahol a rendörökkel együtt megmutatták a gyerekeknek hogyan kell helyesen közlekedni, ha baj van mit kell tenni, ha valaki leszolitja öket mit kell tenni stb...

Nem a probléma és veszély elöl kell rejtegetni a gyereket, hanem megelözni és segíteni neki, hogy a veszélyenn hogyan tud átmenni, vagy megelözni. 18 évesen is még ott lesz a veszély, ha nincs a gyerek felkészítve akkor 18 évesen is baja lehet.

Első vagyok

Azért olyat ne mondjunk már, hogy valaki kb vállalatigazgató lesz, mert 4,5-ös átlaga volt általános iskolában, és mert bent ült a kicsikkel a napköziben, a többiek meg segédmunkások, mert ők a szabadidejükben kint fagyiznak...

Szükség van ebben a korban a biztatásra, de azért maradjunk már a realitás talaján!

A kamasz vér lázad. A féltő szülő nem engedi. Ha valami túlfeszül, az könnyen robban. De mit lehet tenni?

A pszichológia szerint van felnőtt-gyerek kommunikáció. Te a szüleiddel ezt játszod (egyikőtök se tudja, de így van). A felnőttek felnőtt-felnőtt kommunikáció szerint tartják a kapcsolatot. Ha ezt próbálod meg (lásd #11 válasz), hamar megtapasztalják, hogy felnőtt vagy, és ez a lényeg, mert átveszik az új szokást.

Most az van, amit a #6-ban leírtak. Keserű tapasztalásuk, hogy tudás nélkül nagyon hátrányos az ember, és nemcsak a pénzben. Vannak még annál is fontosabb dolgok. Ez a tapasztalás arról is szól, mennyi probléma érheti az embert. A legtöbb szülő félti a gyerekét és önmaga életénél jobbat szeretne neki. Itt a baj az, hogy nem tudják, a féltés agyon is nyomhatja az embert. Ezért írtál ide. Azt hiszik, ha sehová se engednek, azzal megóvnak, ami kis részt igaz, nagyrészt viszont nem leszel edzett és tapasztalt a problémákkal szemben. Például erről lehetne velük (nagyon óvatosan, nyugodtan, halkan) beszélni. Elmondhatod: te hálás vagy, hogy ennyire féltenek. De így semmi tapasztalásod nem lesz. Ha most többet engednének, bizonyára fogsz tévedni. De ebben az a jó, hogy itt vannak ők, és segíthetnek, tanácsot adhatnak. Ha csak sok idő múlva tapasztalod meg az élet nehézségeit (mert abból van bőven), akkor majd – ha nem lesznek melletted – ki segít? Nem jobb lenne most sok kicsi tévedés gyors segítséggel, mint később nagy tévedés, tapasztalatlanság és semmi segítség? Mi lesz, ha abba beleveszel? Inkább most tanítsanak az élet nehézségeire. Hogyan kell közlekedni. Hogyan kell lerázni a pimasz, vagy agresszív közeledést (hűvös nyugalommal, határozottsággal, békés de ellentmondást nem tűrő arccal, amit lehet tükör előtt gyakorolni). Persze végső esetben az ember a nyakába szedi a lábát. Amihez szintén nem árt kicsit edzeni.

Iskola. A tanulás fontos. De semmiképpen se a jegynek. Ismerek én diplomás embereket, akiknek a fogalmazásuk, stílusuk kicsit alatta van a tiédnek. A stílus maga az ember. A diploma egy papír, ami persze hasznos, de ami igazán számít, az a fejben dől el. Ezért, ha van szabad időd (akár kényszerből), és a bicajozókat, fagyizókat lesi az ember, az piszok rossz tud lenni. Viszont, ha olvas, például a tanultakkal kapcsolatos dolgokat, népszerűsítő ismeretátadó írásokat, az egyfelől megkönnyíti az iskolai tanulást (de ami ennél is fontosabb, élvezetessé teszi – ennél jobb motivációt még nem talált fel az ember), másfelől eltereli a figyelmet, és a napközi nem kínlódás lesz. Érdemes tudni, hogy sok ember nagyon pocsék helyzetben is kiválóan képes érezni magát. Nem ám azért, mert így született. Hanem mert sokat tud, minden helyzetre van valami jó ötlete, vagyis számára egyetlen perc se unalmas. Mellékesen ettől az embernek jobb a kedve, attól az étvágya, attól a fizikai ereje, egyszóval minden mindennel összefügg, nincs az a rossz, aminek ne lenne haszna, és nincs az a jó, ami ne okozna problémát. Ez mindig az embertől függ.

Amit a szüleid nem tudnak elég jól, az az érdekérvényesítés. Ezért azt gondolják, ha az ilyen helyzeteket elkerüli az ember, nem kerül nehéz helyzetbe. Ez borzasztó nagy tévedés. A helyzet mindig van. És mindig az a kérdés, tudjuk-e kezelni. Ha sok az ismeretünk, tudjuk. Persze kell hozzá sok tapasztalás. Ezért kell elmagyaráznod a szüleidnek, hogy engedniük kell sok mindent neked, viszont te mindig számítasz a figyelmükre. Ez jó neked, mert nem kell félned, hogy egyedül vagy. És jó nekik, mert megtapasztalják, miként fejlődsz, hogy milyen ügyes vagy, elmúlik a félelmük, ettől még többet engednek. Így működik ez, mióta világ a világ.

Nem tudsz olyant csinálni, aminek ne lenne haszna. Néha meglepően váratlan. De ezt sose tudod, mikor és miben. Annak tudása a fontos, hogy van haszna. Rengeteg olyan tudás van, aminek nem közvetlenül, hanem áttételesen vesszük hasznát. Mondd ezt is el a szüleidnek, beszélgess sokat velük, ez bizalmat szül, az engedések mindig a bizalom alapján történnek. A szülő gyerek kapcsolatot többnyire a szülő alakítja, de itt az ideje, hogy te is tégy érte. Eredményt, a másik fél engedékenységét kizárólag a bizalom hozza, azt meg a nyugodt hang és az őszinteség (még a kellemetlen is) váltja ki.

Elég hosszú fogalmazványt írtál ahhoz, hogy meg lehessen ítélni: lehet, hogy nincs még benne tapasztalatod, de sikerülni fog. Ha folytatod az utat, munkás, de boldog és jó életed lesz.

Azért olyat ne mondjunk már, hogy valaki kb vállalatigazgató lesz, mert 4,5-ös átlaga volt általános iskolában, és mert bent ült a kicsikkel a napköziben, a többiek meg segédmunkások, mert ők a szabadidejükben kint fagyiznak...

Szükség van ebben a korban a biztatásra, de azért maradjunk már a realitás talaján!

Ugyan miert ne mondjunk ilyet? En sajat tapasztalatbol beszelek ugyhogy azt irok amit akarok.

Azon nehany lany, akik nagy baratnok voltunk altiban (most is tartjuk a kapcsolatot), azok kozul egyedul az a lany vitte sokra, aki kituno tanulo volt. El nem tudom kepzelni, hogyan lehet matekbol, fizikabol, kemiabol meg toribol kituno lenni, de az a lany megcsinalta. Abban a korban annyi minden van a vilagon ami sokkal erdekesebb, mint a tanulas, foleg most, amikor van jutub, feszbuk, stb. Nekunk ilyen nem volt es megis minden massal akartunk foglalkozni csak a tanulassal ne kelljen. Az az osztalytarsam aki kituno tanulo volt most Professzor a Sorbonne Egyetemen.

Nem kell a realitas talajan maradni. A csillagokig kell nyujtozkodni!