Egyszerűen azt érzem, hogy muszáj lelépnem, elutaznom minél messzebbre, minél hamarabb, itt hagyni mindent. Volt már valaki hasonló helyzetben?
Igazából mindig is bennem volt az utazni vágyás, mindig is szerettem volna körbeutazni a világot, akár egy szál hátizsákkal és megtapasztalni azt a szabadságérzetet amiről mindig is álmodtam.
Körülbelül egy éve fordulóponthoz érkezett az életem, amikoris kiderült, hogy fater megcsalta anyát. Idilli, szinte tökéletes életünk volt , tele boldogsággal. Igaz a pénz sosem vetett fel bennünket, de ettől függetlenül nagyon boldog család voltunk. De aztán, mint kiderült, faternak van egy másik nő is az életében, majd fél év múlva elköltözött nagyszüleimhez. Ez történt idei év áprilisában, ezzel egy időben dobott ki barátnőm, akivel 2 évig voltunk együtt. Elterveztük a közös életünket, ő jelentette számomra a világot, mindennél fontosabb volt számomra, aztán egyik napról a másikra közölte, hogy ne találkozzunk többet, ne is keressem, teljesen ki akar zárni az életéből.Mostanra ez sikerült is neki. Már annyit nem gondolok rá mint az elején. Mindig azt mondom magamnak, ha elkezdek rajta agyalni, hogy a szeretet nem a birtoklásról szól, ha szereted akkor elengeded, annak érdekében hogy ő boldog legyen. Borzalmasan fáj, hogy már nem az életem része, de rájöttem, fölösleges próbálkoznom, ha már ő nem akar az életébe engem. Sok barátnőm volt, talán túl sok is, de soha senki nem jelentett nekem negyed annyit sem mint tő. Szóval, most egy hatalmas káosz van a fejemben, azt érzem, hogy összetörtem teljesen, az életem romokban hever. Végzős egyetemista vagyok, de egyszerűen már a tanulás is gyötrelmessé vált, nincs kedvem semmihez, nem látom magam előtt a jövőmet, nem tudom mit akarok kezdeni az életemmel. Szétrobbanok ettől a dühtől, magánytól és keserűségtől, nem látom a kiutat, nem tudom mi segíthetne kimásznom ebből a gödörből, teljesen céltalan vagyok.
Azt hiszem, csak az segíthet ha lelépek egy időre, itt hagyok mindent és mindenkit. Túl sok szar történt idén, szeretnék egy kis környezetváltozást, letisztázni magamban a történteket és megtalálni azt a dolgot, ami új lendületet ad az életemnek, tiszta lappal akarok indulni. Az utazást stoppal szeretném végrehajtani, nem sok cuccot akarok magammal vinni, csak alapvető létszükséglethez elengedhetetlen felszereléseket. A szállást pedig coachsurfing-el oldanám meg.De igazából nem akarom nagyon megtervezni, csak minél hamarabb, gondolkodás nélkül belevágni, aztán majd úgyis alakul minden a maga útján.
Szóval, mindezek után a kérdésem az, hogy volt e már valaki hasonló helyzetben? Érzett-e már hasonló késztetést az utazásra, arra, hogy feladja eddigi életét. Esetleg valami jó tanács az ilyen útrakeléssel kapcsolatban? Nem vágyom nagy luxusra, szivesen dolgoznék étel, vagy alkalmi szállásért cserében is. Rengeteget olvastam ezzel kapcsolatban és tudom, hogy kivitelezhető a dolog, csak bátorság és elszántság, talpraesettség kérdése az egész. De érdekelne a ti véleményetek is, olyanoké akik átmentek hasonló dolgokon és belevágtak efféle kalandba.
Bocsi a regény miatt, csak fontosnak gondoltam, hogy leírjam milyen dolgok vezettek idáig, hogy ilyen érzések keletkezzenek bennem és szó nélkül bátran itt hagyjam az eddigi életemet.
Nagyon szépen köszönöm annak, aki végigolvasta a kis történetemet. Szivesen fogadok bármiféle tanácsot, tapasztalatot a helyzettemmel, terveimmel kapcsolatban.
20/F
válasza:????
"Végzős egyetemista vagyok, "
20/F
20 évesen végzős egyetemista???
Csak azért akadok ki ezen, mert meg akartam kérdezni, hogy ezek szerint az egyetemet is abba akarod hagyni? Szerintem elég nagy butaság lenne... Elhiszem, hogy minden összejött, de szerintem inkább tölts el egy hetet egy falusi turizmusos házban vagy egy kulcsos házban egy erdőben, rendszerezd a gondolataidat, élvezd a természetet - de télire, egyetemet otthagyva semmiképpen ne állj neki stoppolni...
"Nem vágyom nagy luxusra, szivesen dolgoznék étel, vagy alkalmi szállásért cserében is. Rengeteget olvastam ezzel kapcsolatban és tudom, hogy kivitelezhető a dolog, csak bátorság és elszántság, talpraesettség kérdése az egész"
Hát, nem akarlak lebeszélni róla, de van pár ember, aki megjárta ezzel... Nemrég egy spanyolországi csoportban járt úgy egy házaspár, hogy előbb csak munkákat kerestek, aztán már szállásért könyörögtek, a vége az lett, hogy már se munkájuk, se szállásuk, se ételük - végül a konzulátus segítségével tudtak csak hazajönni...
18 évesen kezdtem az egyetemet, jövő júniusban végeznék. (Bsc 3 éves képzés). Passzívra teszem magam és máris lesz egy szabad évem, utána bőven vissza tudok jönni és elvégzem azt az utolsó félévet. Abban egyetértek, hogy most, így hirtelen félév közepén nem lenne túl okos itt hagyni.
Persze, benne van a pakliban, hogy énis hasonlóképpen járok mint a házaspár, de ez az érzés masszívan bennem van régóta, hogy muszáj lépnem valamit és kitörni ebből az egész élethelyzetből és környezetből. Úgy érzem, egy ilyen utazás sokat hozzátenne az életemhez, tapasztalatszerzés és nem utolsó sorban önismeret céljából.
válasza:Apád becsajozott,
a nőd bepasizott.
Üdv. a való életben.
Fejezzed be a sulit és keress egy másik csajt.
válasza:Igazabol vegig sem olvastam ezt az ömlengést,azt meg vegkepp nem ertem hogy most megis milyen valaszt varsz tolunk?Hogy,ó persze menjel..jo utat...vagY inkabb megse menjel!
Ezt nem nekunk kene neked megmondani.....de ha megfigadsz egy jo tanacsot szedd össze magad mert nem kicsit szét vagy csuszva!
Mi lett veled azóta kérdező? Én voltam hasonló helyzetben és meg is tettem. Keresem munkát Franciaországban , elküldték a szerződést aláírtam itthon aztán mentem.(fontos volt számomra, hogy bebiztosítsam azért magam szerződés, munka , szállás megvolt). Szakítás után szintén , romokban indultam el, és új emberként tértem vissza, tele élményekkel..Nem láttam én sem más kiutat. Üres voltam, depressziós és semmit nem tudtam adni magamból az embereknek csak a keserűség volt bennem, ezért úgy döntöttem tartom magam amíg lehet itthon, próbáltam azt mutatni , hogy minden rendben aztán mentem.
Itthon nem bírtam volna, teljesen bekattantam volna....
A lehető legjobb döntés volt..gazdagabb és erősebb ember lettem ezáltal.
Aztán 2 szezon után visszajöttem, és most minden rendben.
Itt a családom a közelemben, van párom , vannak új barátaim de most mégis ugyanezt kezdem érezni.
Benn ragadtam egy mókuskerékben mint mindenki aki dolgozik.
nem érnek új, friss élmények.
Ugyanazok a helyek, ugyanazok az arcok, ugyanaz a téma.
Megint azt érzem, hogy kiüresedtem..
nincs mit megosztanom másokkal, mert nem történik semmi.
szabadságon vagyok, de csak otthon vagyunk.
egyikünk egyik telót, másikunk másik telót nyomkodja és ennyi történik kb.
Hát ...nem tudom , hogy ez a felnőtt korral együtt jár e, de úgy érzem most én is, hogy el kell mennem ebből a városból , új élményekre vágyom, de max egyedül tudom megtenni.
Volt is már rá példa, hogy elmentem egy idegen városba tök egyedül de nem volt nagy élmény ...
sajnos itt vannak a barátok, a párom de senki nem ér rá, vagy nem vágyik arra hogy utazzunk, hogy mást csináljunk mint amit mindig így most itt vagyok néha úgy érzem egy kalitkába bezárva és kezdek kiüresedni...
de majd ez az érzés is elmúlik, és valószínű meg kell találni az egyensúlyt valahogy mert az sem normális, hogy az ember mindig elvágyódna onnan ahol van.
Valahol bennünk lehet a hiba talán.
:)
No de remélem azóta veled is minden rendben és befejezted az egyetemet.
majd mesélj ha erre jársz még így 3 év után..:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!