Néhány év után haza költöző magyarok, hogyan fogadtak Titeket otthon?

Szerintem, több oldalról kéne a problémát megnézni.

Egyrészt, bajos az otthoni és a "külföldi" -csak így általánosságban- viselkedést, illemet, modort összehasonlítani. Bécsben persze, hogy illemtudóbbak, de pl. Arbingban sem kedvesebbek egymással a helyiek. Ahogy a nem helyi -esetleg csak 20 éve ismerős, de nem ott született kér kenyeret, máshogy viselkednek.

Mint ahogy a családban sem "viselkedünk", ismerjük egymást örök idők óta, és fogjuk is örökké.

Amikor valaki csak úgy visszacsöppen az előző környezetébe, akkor sem rosszindulat, hogy esetleg évekbe kerül a visszaállás -ha sikerül-, hanem az előző veszteség utáni visszafogadás feldolgozása.

Nem is kell,ahhoz külföldre menni, elég, csak egyetemre, és utána, esetleg rendszeres hazalátogatás nélkül egyszerűen hazaköltözni. Más a helyzet, ha az egyetemre ment ember hetente-havonta otthon van, és látszik, hogy ténylet OTTHON van, és haza fog jönni; minden módon kifejezi, hogy semmi nem változott, ahogy végez, ő ugyanaz a személy lesz, csak majd többet tud adni, abból, amit tanult.

Nehéz észrevenni is, elismerni is, hogy a hazaköltöző ember esetleg mennyire megváltozott. Amit a környezete szavak nélkül is fölfog. Más ruhában jár, fölvett modorosságokat, nem tud -talán nem is akar- beállni a sorba, főleg nem az előző helyére -ami a környezete szerint nem változott-.

Írja is a kérdező a csapot-papot otthagyást. amit a környezet is pont ugyanúgy élt meg; és a saját cálokat is, ami igazából egy kicsit önzőnek hangzik, nem?

A lényeg. hogy amit nyersz a réven, elveszted a vámon.

Időt nyertél az anyagiak megszerzésével, és időt veszítesz az emberek visszaszerzésével. És még így is örülni kell, ha sikerül.