Mikben más az élet Angliában mint itthon?

Mindenhol más az élet ha nem a megszokott környezetedben élsz.

Az emberek ugyanolyanok Angliában mint otthon Magyarországon, vagy Amerikában vagy a németeknél.

Vannak kedvesek, vannak rosszindulatúak, vannak jó fejek, segítőkészek, vannak irigyek, bunkók. Ez nem nemzetfüggő. Kultúrájuktól nem tudom miért vannak kiakadva, mert annyira nincsen, hogy ámulatba ejtse az embert. Mondom ezt úgy, hogy tagja vagyok a Wars of the Roses társulatnak. Minden évben megrendezzük a York-ház és Lancaster-ház csata jelenetét, ötvözve az akkori hagyományokat. De ugye ez otthon Magyarországon is él a Várnapok alatt..

Hogy mégis miben más?

Én amit nem tapasztaltam, és most részese vagyok, az a világ minden tájáról született emberek megismerése. Angliai életem előtt jóformán idegen nemzetiségű embert nem ismertem. Ma már barátaim között tudhatok, lengyel, ausztrál, goai, angol, német, Dél-afrikai embereket.

Amiben viszont tényleg más:

Itt mindenki szálló mondata: " jogom van hozzá, mert megtehetem!"

Vagyis. Itt a szemed nem rebben amikor egy 100 kilós kis hölgy hasat szabadon hagyó topban, és miniszoknyában sétál. Itt senki nem akad ki ha valaki túlsúlyos, és mini sortban sétál. (sok ilyet látni ám, még szakadó esőben is)

Itt senki nem szól a másikra ha már olyan büdös, hogy a borz inkább elmenekül szégyenében. Itt senki nem szól meg egy 70 éves nénikét vagy bácsikat már tele van piercinggel vagy tele van tetoválásokkal (igaz már alig kivehetőek a minták de valamikor tetkók voltak.)

Szóval a fene nagy szabadságérzetük, a mindent szabad elvük más mint más országokban.