Nehéz 4 hónapig távol lenni a családodtól?

én dolgozni jöttem külföldre, és 4 hónap után mentem haza először, eleinte jó érzés volt hogy a magam ura vagyok, de csak olyan 1-2 hónapig tartott,utána már jött a honvágy,hiányzott minden ami otthon van,persze nem mentem volna haza,csak egyszerűen hiányzott, mikor megvettem a repülőjegyet,onnantól kezdve pedig a napokat számoltam :D leírhatatlan érzés volt mikor megérkeztem és ott vártak :) mondjuk egyébként is nagyon szeretem a családomat meg az otthonomat is, 21 vagyok :)

unokatesóm van még külföldön au-pairként,és neki is ezek a tapasztalatai, csak ő karácsonyra ment haza :)

Attól is függ, mennyire érzed magad jól kint. Ösztöndíjjal tanultam külföldön 5 hónapot, induláskor már sírtam, hogy nem akarok menni. Az első 1-2 nap rossz volt, de aztán szereztem barátokat, szórakozni jártam, beilleszkedtem, ahogy az első is mondta, élveztem, hogy a magam ura vagyok. 5 hónap elteltével pedig talán még jobban sírtam, hogy haza kellett jönni. Voltam aupair is, először 3,5 hónap után jöttem haza, de alig vártam, hogy jöhessek, mert ott meg nem éreztem jól magam.

Szerezz barátokat, és jó gyorsan elmegy, meglátod! Meg skype, miegyéb, napi kapcsolatban lehetsz mindenkivel, nem lesz gáz, ne aggódj!:)

Nem könnyű, de kibírható. Én is sírtam a repülőtéren, a szüleim is. :) A repülőút is brutálisan telt, kicsit paráztam is, hogy mi vár rám kint, illetve bele is gondoltam, hogy meddig nem jövök most haza.

Úgy általában nagyon jól elvoltam, de sokszor rámjött a nyűglődés. Hogy de biza most mennyire megennék egy jóó otthoni levest, vagy mennyire meggyötörném a kutyáimat. Néha a semmiből jöttek elő ilyen nyomasztó érzések. A legdurvább az volt, amikor gyomorrontást kaptam és fél éjszaka ültem/feküdtem a wc-n konkrétan. Annyira én még sosem voltam magányos, mint akkor. Úgy elkapott az "anyu hiány", hogy két hányás között csak bőgni tudtam. Jó lett volna ha ott van valaki, aki főz nekem egy teát és azt mondja nem lesz semmi gond. Mivel éjszaka volt és külön lakásban laktam, a fogadó családomat sem akartam riasztani, hogy gond van. Annyira rosszul voltam, hogy már olyanokon járt az agyam, hogy "most tényleg ez a sorsom? Egyedül haljak meg egy üres szobában?" :D

Ami még nagyon hiányzott, az a MAGYAR könyv olvasás. Ha újra belevágnék tuti vinnék magammal legalább hármat és szépen beosztanám. :) Mindenre éheztem, ami magyar. Ha magyar turistákkal találkoztam (Törökország volt amúgy), akkor szó szerint a nyakukba vetettem magam. :D

Összességében volt jó is, rossz is, de hazafelé is sírtam a repülőtéren, akkor is amikor elindultam, búcsúzkodásnál és akkor is, amikor megérkeztem és anyuék tárt karokkal hébe hóba pityeregve vártak! :)