Utaztál már úgy, hogy csak úgy spontán megvetted a vonatjegyet valahova, és felültél? Milyen volt? Jó ötletnek tartod?

Én is az ilyen agyontervezős típus vagyok, már túlzásba is viszem sokszor, de kipróbálnám egyszer az érzést, milyen lehet csak úgy, minden előzmény nélkül elindulni.

Igen, a vonatközlekedés az katasztrófa. Télen kimentünk vonattal Bécsbe, egy napra. Odafele nem is volt gond, azon kívül, hogy megfagytam, mert nem volt fűtés, odakint pedig mínusz tíz fok alatt volt a hőmérséklet, de legalább három óra alatt odaértünk Pestről. Ahogy leszálltunk elkezdett esni a hó, és el sem állt estig, így lett úgy emlékszem olyan 10 centi hó átlagosan. Este szépen felültünk a vonatra, én már teljesen ki voltam készülve a hidegtől, már egy étteremben sem tudtam felmelegedni kabátban, megállás nélkül remegtem. Elindultunk, aztán egyszer csak megállt a vonat... fények le... álltunk talán másfél órát is ott, mindegy, a lényeg az volt, hogy három óra késéssel értünk vissza Pestre, hajnali háromkor, amikor már se metró se semmi nem járt. Kénytelenek voltunk taxival menni, de az sem volt egyszerű, hiszen mindenki azzal akart menni, aki velünk egy vonaton jött. Másnap korán keltem, mert vissza kellett érnem Siófokra (ott lakom) még aznap, az iskola miatt. Úgy emlékszem kilenc óra körül indult volna vonat, de különböző kifogásokkal mindig eltolták az indulást egy órával (nincs kalauz, leszakadt a vezeték, stb). Négy órát ültem az álló vonatban, nagy nehezen kinyögték aztán, hogy egyáltalán nem fog elindulni. Tesómék jöttek értem pályaudvarra, elkísértek a buszmegállóba, hogy majd azzal haza megyek. Az sem volt egy könnyű menet, félő volt, hogy nem is férek föl. Nagyon kész voltam idegileg, hiszen második napja vacogtam, és egyszer nem bírtam felmelegedni. Mindegy, a lényeg az, hogy csak felültem a buszra, de én az alatt a két óra utazás alatt végig azt vártam, hogy mikor kapunk defektet, vagy hasonló, mert nem tudtam elhinni, hogy én még aznap hazaéjek. Na, aztán végül hat és hét óra között befutott a busz, és mikor leszálltam, csak akkor hittem el, hogy tényleg otthon vagyok. Na, bocsi a kisregényért, csak ez nekem olyan megrázó élmény volt, hogy kb két hétig féltem otthonról kimenni, mert tudtam, hogy nagyon hideg van odakint... Ja és még annyi, hogy a pénzt visszakértük, mert Pestre oda vissza jegyet vettem, aztán még az odaút árát is visszaadták, meg a Bécsbe érvényes jegyemből is kétezret visszakaptam (tízezerbe került) egy két hónap elteltével.