Miért utaznak az emberek?

Én azért utaok, hogy új kultúrákat, szokásokat és gondolkodásmódot ismerhessek meg; na meg persze a gyönyörű tájak. Nagyon érdekel hogy miért gondolkodnak másként az emberek, különböző régiókban. Érdekes az is, hogy ha csak európán belül utazol, már sok-sok különbséget tapasztalhatsz az eltérő népek életfelfogásában.

Sokat lehet tanulni abból, ha mások nézőpontját és elveit megismerjük, hiszen nem válik darabossá és korlátoltá az életről kialakított képünk.

Mert még szeretném ismerni a többi országot, a kultúrájukat a természeti nevezetességeiket a városaikat a kajáikat.

Van bakancslistám és azt megvalósitom. Ha törik ha szakad.

Mert világot akarnak látni és

- gyalog messze és fárasztó lenne.

Hogy olyat lássak, ami itt nincs, hogy kikapcsolódjak, hogy élményeket gyűjtsek.

Pl. a saját kis városomban sose láthatom az Ermitázst. Ahhoz Szentpétervárra "kellett" utaznom. De az egész város gyönyörű. Nálunk nincsenek hasonló épületek sem, mint ott.

Vagy nálunk nincs Karib-tenger. Meg nagyobb hegyek sem.

De úgy általánosságban is jó utazni, mert mindig feltölt és jó érzés sok mindent megismerni és tájékozottnak lenni.

Nem létszükséglet de nagyon jó. Persze árnyoldala is van.

Ray Bradburynek van egy novellája, ami a régi Kínában játszódik.

A császár udvara felett megjelenik egy szárnyas ember. Lelöveti.

Röviden ezzel indokolja: a birodalomban a maga helyén mindenki boldog és elégedett. Onnan fentről messzire látni, és az ember el kezd vágyódni oda, és szomorú, frusztrált lesz. Legyen úr vagy szolga.

Régen valaki csak úgy lehetett mester, hogy miután kitanulta a mesterségét, elindult világot látni. Megismerte, hogy ott miképpen dolgoznak, milyen tudással rendelkeznek ugyanazon szakma művelői. És hazahozta, beépítette, jobbá tette saját munkáját.

Ma már ez nincs. Ha nem esünk abba a hibába, hogy olyasmit akarjunk elérni, amit úgy sem tudunk, vagy nem is annyira jó, mint amennyire csillogó, csak épülhetünk attól, ha megismerünk más helyeket, embereket, szokásokat.