Valaki mesélne nekem erről a helyről?

Meglep hogy azt írod hogy Hondurasban jobban élt mint Magyarországon a a felső tízezer.

Én 2 évvel ezelőtt voltam Hondurasban egészen pontosan a fővárosban Tegucigalpaban)

Mellbe vágó a szegénység.

Az ország nem sokkal nagyobb mint Magyarország, de enyhén szólva túlnépesedés van ott. A legtöbben a városokban laknak, és rengeteg az írástudatlan ember. Nekünk volt egy kedves barátunk aki mindenben segített. Ő volt a tolmácsunk, sofőrünk, szóval a mindenesünk. Ő mesélte hogy az ország 30-40 % még olvasni sem tud. Ebből sokan koldulnak. Az egyik fő gondunk pont a koldulás volt. Sokszor a szívem szakadt meg, hogy mentünk, és megrohamoztak minket a gyerekek,és kéregettek. Volt hogy közbe kellett avatkozni másoknak hogy elzavarják őket, mert vigyázni kellett velük. Kis tolvajok is voltak. Nagyon sokan igyekeztek becsületesen dolgozni,és ültetvényeken dolgoztak. A fő megélhetés az ültetvényekben vagy a halászat vagy a bányászat. A gond az, hogy nincs annyi munkahely amennyi ember keres munkát.

Mi magyarok (pedig nem vagyunk gazdagok) bizony jól éltünk. A pénzük Lempira. 1 lempira 2 éve 8 forintot ért.

Furcsa volt a rengeteg apró ahol volt köztük olyan kicsi pénzérme mint régen nálunk a 10 filléres.

Olyat ritkán fogsz látni, hogy valaki mobiltelefonnal, vagy laptoppal a kezében sétál. Az is ritka lesz hogy láss egy jó kocsit. Még a tömegközlekedés is szegényes. Ha valaki egyszer vezet Honduras városaiban az utána soha nem fog panaszkodni a Magyarországi kátyúkra.

De vannak jó dolgok is ott. PL: Imádtam az időjárást, de rettegtem a betegségektől. Mivel kötelező indulás előtt a sárgaláz elleni oltás, így rettegtem hogy elkapom a sárgalázt vagy a kolerát.

Vizet például soha nem ittunk csak úgy. (voltak helyi lakosok akik a folyóból ittak, ezt akkor láttunk amikor kirándulni mentünk más csodás helyekre.)

Élveztem hogy minden olyan egyszerű. Itt nem rohannak az emberek, még a legszegényebb nénike is mosolygott. De azért látni lehetett rajtuk a nincstelenséget.

Gyönyörű tájak vannak. Nagyon sok rezervátum van ami látogatható, és olyan madarakat láttam amitől a szám is tátva maradt. Életemben nem láttam ennyi színpompás állatot ami ott egy helyen volt.

Bár én soha nem kávézom, de a párom szerint a világ legjobb kávéját ott itta. Csak kár hogy a kávébiznisz idegen ország kezében van. Így igaz ők termelik, de nem az ő hasznuk.

Az ország gazdag ásványi anyagokban, főleg ezüstben. Így egy csomó ezüst ékszert vásároltam, és mindenkinek azt adtam ajándékba. Bámulatos volt, hogy bementünk egy kicsi, sötét, koszos üzletbe,és a mester mindössze pár óra alatt elkészítette azt az ékszert amit akartam. (fillérekért). Az egyik nyakláncomon a medál például egy ott élő indián rajza alapján készült. (egy mini totem, ami a boldogságot jelképezi..

Hát ennyit tudok erről az országról írni.

Az biztos, hogy kint aki gazdag az nem helyi lakos hanem külföldi. Ha kint élsz, akkor egy teljesen más világ fog várni rád, teljesen más kultúrával, életszínvonallal.

Mi 1 hónapot voltunk kint. Csodálatos volt, de örültem hogy a végén már indultunk haza. Ott élni tuti nem tudnék. Én nem vagyok egy gazdag ember, de nyugisan elvagyok. Amire szükségem van az min megvan, de kint még ezek sincsenek.

Jaj! Majdnem elfelejtettem. A kaják. Ha nem szereted a tengeri ételeket akkor lehet lesznek gondjaid a kajával. Nekem voltak. Én nem szeretem a homárt, és kagylót meg rákokat. Így nem is igazán ettem, Többnyire gyümölcsöket ettem, és egy fura kenyeret amire rengeteg helyi lekvárt tettem rá.