Valaki, aki már Nigériában? Mesélne róla?

3:13:

Itt már voltam eleget. Segítettem eleget. Igen, az utcánkban élő szegény cigány családnak, az állomáson kéregető hajléktalannak, és akinek csak tudtam. És tudod mit? Elegem lett belőle, hogy minden kárba vész...hogy olyan, mintha semmit nem tettem volna, sőt, még én vagyok a végén a szemét. Mert a hajléktalan téged is leránt és röhög egy jót, ha ki akarod húzni a szarból, amiben ücsörög, egyszerűen jó ott és úgy neki ahogy van. Nem AKAR másképp élni. Márpedig olyanon segíteni nem lehet aki nem akarja, aki nem is érdemes rá, csak beleharap a kézbe, ami etetni próbálja.

AZ öregek szociális otthonába mégis miért mennék? AZ öregség természetes folyamat, emberi dolog, és azért van az otthon, hogy legyen aki gondozza őket. Most abban mi az érdekes, ha Mariska néni szájába én kanalazom az ételt az ápoló helyett, mikor már ezzel nem fogom a jövőjét megváltoztatni. Mert nincs szegénynek, de ő már leélte azt az életet, amin segíteni lehetett volna. Ez teljesen természetes dolog, a természet rendje, nem kegyetlenség. Olyanokon akarok segíteni, akik tényleg rászorulnak és elfogadják és még sokáig hasznosíthatják, akár egész életükben. A nevelőotthonok nálunk tele vannak cigányokkal, akik a hajléktalanokhoz hasonló kaliberűek, időt vesztegetni nem érdemes rájuk, ha kiemelnéd őket a látszólagos nyomorból, nem tudnának panaszkodni és több pénzhez jutni. Cigánytelep mellett lakom. Láttam, hogy nézett ki mikor újonnan felépítették a házakat. 2 év alatt lett olyan, amilyen egy cigánytelep lenni szokott. A nyomort maguknak köszönhetik, cseppet sem sajnálom őket. Rengeteg segítséget kapnak, de nem ér semmit, elherdálják. Olyan, mintha egy lyukas tányérba szednéd a levest.

3:28:

De igen, vagyok olyan talpraesett. Már minden leírást megkerestem és elolvastam. De mégiscsak jobb egy olyan beszámolót hallgatni/olvasni, amit valaki személyesen, a saját szavaival, saját tapasztalatai alapján mesél el nekem.

Tudok angolul. Ami ott a hivatalos nyelv. Ott mindenki tud angolul, mivel 250 féle nyelv van, így egymást sem értenék meg a közös angol nyelvismeret nélkül. Hát így érteném meg magam ...

A nő egy komplett idióta, hogy a saját gyerekeit teszi ki ilyen veszélynek. Akinek családja van, akikért felelősséggel tartozik, az üljön a fenekén. Épp ezért akarok most menni, még amíg fiatal, független és teljesen egyedülálló vagyok. Nincs senkim, akiért felelősséggel tartoznék, magamon kívül.

Ha romantikus lányregényt akarok, Angliába megyek vagy más felkapott helyre. Képzeld, nem azt akarok, sőt, soha nem is szerettem a romantikus csöpögős szarokat...

De azért jó, h még mindig nem tanult meg olvasni a gyk népe. Nem tanácsot kértem, nem véleményt. Senki sem kérdezte... legalábbis itt nem. Ebben a kérdésben az áll, JÁRTÁL E MÁR OTT? és ha igen, ÍRD LE, MIT LÁTTÁL ÉS TAPASZTALTÁL, MI TÖRTÉNT VELED?

most komolyan, mi olyan nehéz ezen? már eleve azokat szólítom meg, akik jártak ott....más minek lép be a kérdésbe?