Uganda milyen látnivalókat tartogat egy turistának?

Gyonyoru hely, itt az utibeszamolom, amit anno a barataimnak irtam a facebookon

Uganda öt tradicionális bantu királyságot foglal magában, a legnagyobb Buganda, a Gandák királysága. Igen, az ország erről a királyságról a kapta a nevét. A királyoknak persze nincs igazi hatalmuk, csak kulturális autonómiát kaptak ezek a területek. Az országot 1986 óta Museveni irányítja, aki ugyan nem a demokrácia bajnoka, de legalább nincs polgárháború, mint az ő hatalomra lépését megelőző évtizedekben.

A főváros a britektől kapta a nevét, az Impalák hegyének nevezték el a helyet, ami a helyi törzsek nyelvén (Luganda) úgy hangzik, hogy Kampala.

A Nomad Advanture Tours 7 napos gorilla utazáshoz itt csatlakoztam. Nem sok időt töltöttünk a fővárosban, éppen csak annyit, hogy egy jó nagyot sétáljunk a forgalmas és kaotikus belvárosban és meglátogassuk a Kadhafi Nemzeti Mecsetet (amit a libiai diktátor megdöntése óta Uganda Nemzeti Mecsetnek hívnak). A mecset alapjait még az őrült diktátor, Idi Amin rakatta le, de elkergették az országból, mielőtt befejezhette volna. Végül Kadhafi pénzelte az építkezést és sikerült is Afrika legnagyobb mecsetet felépíteni, ahol egyszerre több, mint 20 ezer ember imádkozhat.

Csak érdekességként: Idi Amin, a véreskezű diktátor a következő címet adományozta magának (nem vicc, tényleg): „Őméltósága Al-Hajji Doktor Idi Amin Dada, Tábornagy, Örökös Elnök, VC, DSO, MC, Minden Földi Vadak és Minden Tengerek Halainak Ura, az afrikai Brit Birodalom, és különösképpen Uganda Meghódítója”

A Nomad túra Kenyából indult, de nekem nem volt időm a teljes túrát végigcsinálni, ezért Kampalában csatlakoztam a csoporthoz (többedmagammal). A safari járművünket Dustynak (Poros) hívták, illett rá a név 🙂 Egy teherautó volt, amire egy utaskabint szereltek, de a rugózás attól még teherautós martadt, az utak pedig még a magyarorszaginál is rosszabbak Ugandaban, bár most a kinaiak elkezdtek új utakat építeni, mert olajat találtak ugandaban.

A túra nem volt egységes, én rendes szállásért fizettem, de voltak, akik a nomád opciót választották és kempingeztek inkább. Volt amikor étteremben ettünk, más napokon a túravezető főzött ránk. Nem is rosszul, csak egy este nem tudtam rendesen vacsorázni, amikor halat készített. Alapból nem eszem halat, de a többieknek sem igazan ízlett. Az éttermekben egy kivételével mindenhol finomat ettem, de rengeteget kellett várni mindenhol. “Afrikai időszámítás”

A szállodák és a üdülőhelyek mindegyike nagyon tetszett. Magas színvonalú és gyönyörű természeti környezet

Azt tudtam korabban is, hogy a Nilus egy hosszú folyó, de hogy meg Ugandaban is a Niluson mehetek hajókirándulásra az meglepett. Egy hosszú hajókázást ejtettünk meg a Fehér Niluson fel egészen a 43 méter magas Muchison vízesésig. Az úton számtalan állattal találkoztunk, víziló, krokodil, antilop, elefant, varacskos disznó és megszámlálhatatlanul sok madarfaj! A hajót túrán külön vezető volt velünk, aki egyrészt remek szemmel vette észre a környezetükbe beleolvadó állatokat másrészt nagyon sok mindent tudott róluk elmondani.

Miközben a Budongo erdőbe tartottunk, hatalmas nagy trópusi vihar csapott le, rengeteg esővel, de amint kiszálltunk a járműből, az eső elállt és már sütött is a nap. Sajnos a csimpánzokkal nem voltunk ilyen szerencsesek, az eső miatt a mahagoni fák legtetején tanyaztak.

Az egyik csimpánz majdnem lepisilt, de még sikerült épp idejében megállnom, de egy útitársam nem volt ilyen szerencsés és nem csak a majompisi kapta telibe, de némi kaki is 🙂

Az 1980-as évek elejére mind a fehér- mind a fekete orrszarvú kihalt Ugandaban. 2005-ben alapították a Ziwo orrszarvú központot, hogy újra meghonositsak a feherorrszarvut az országban. A céljuk az, hogy elég nagy populációt neveljenek ki, hogy ön fenntartóak legyenek es áttelepitsek őket Uganda különböző részére.

Az egyik orrszarvut Obamanak hívják, mert az anyját az USA-bol hozták, az apja pedig Kenyából származik 🙂

A feherorrszavu amúgy nem fehér, hanem a holland “széles” szót hallották az angolok “white”-nak, ugyanis széles szája van, míg a fekete orrszarvuakat keskenyszájúnak is hivjak.

A Bunyonyi tó a világ harmadik legmélyebb tava, közel 1000 méter mély. A neve azt jelenti, hogy ‘Sok kis madár helye’. A szallásunk lélegzetelállítóan gyönyörű volt.

Meglátogattunk egy közeli Pigmeus falut. A kirándulás egy hosszú és nyugalmas csónakázással kezdődött. Jól esett egy kicsit hátradőlve élvezni a tájat és integetni a többi embernek a csónakokban. A tavat sok kis sziget tarkítja a leghíresebb (vagyis inkább hirhedtebb) a Büntetés sziget (Akampen). A teherbe esett hajadon lányokat hozták ide a Bakiga törzs tagjai. A szerencsetlen megesett lányok azután vagy éhen haltak vagy vízbe fúltak, ha megpróbálták elhagyni a szigetet. Egyetlen esélyük volt a menekülésre, ha egy nincstelen férfi, akinek nem volt elég tehene, hogy feleséget vegyen magának kimentette őket a szigetről. Ez a barbár szokás egészen a 20-ik század elejéig fennmaradt.

A parton már apró gyerekek vártak ránk és amint kikötöttünk hatalmas mosollyal fogadtak minket és egy percre sem tágítottak mellőlünk, végig fogták a kezünket, amíg látogatóban voltunk. A falu (pár rozoga viskó csak) lakói az őseik hagyományos táncával köszöntöttek minket, majd elvittek egy omladozó, lukasfalú épülethez, amiről kiderült, hogy az iskola. A kisgyerekekek zenés-táncos műsorral vártak bennünket.

A végén a lehetőségeinkhez mérten mindannyian támogattuk az iskolát és a falut. Ezek a szerencsetlen emberek hihetetlen mélyszegénységben élnek.

Végül a hab a tortán. A gorilla túra. Mitől olyan különlegesek ezek az állatok? A hegyi gorillák a legnagyobb emberszabású majmok és nem láthatod őket állatkertekben, mert a kisebb termetű, síkvidéki rokonaitól eltérően nem él meg fogságban.

Csupán 3 országban találhatóak meg, Ruanda, Kongói Demokratikus Köztársaság és Uganda. Az első választásom Ruanda lett volna, de ott kétszer annyiba került volna a gorilla engedély, mint Ugandaban. Kongóban még kevesebbet kellett volna fizetni az engedélyért, de egy valamit jobban szeretek még a spórolásnál is: élve hazajönni a nyaralásból. Az ebola járvány és a polgárháború miatt az olcsó ár sem volt elég csábító. 🙂

Nagyon korán indultunk, hajnali 4:30-kor kellett felkelnem, majd egy hosszú út után érkeztünk meg a Bwindi Áthatolhatatlan erdőbe, ahol beosztottak minket a gorilla családokhoz. Csupan 6 család látogatható, őket közel két év alatt szoktatatták hozzá az emberek jelenlétéhez és már teljesen biztonságos a turistáknak ez a kis találkozó. A hat csoprortban, 9-9 turista látogathatja meg a gorillákat naponta. A hegyi gorillák amúgy nem aggressziv állatok, de azért jobb elkerülni azokat a példányokat, akiket nem szoktatták hozzá az emberekhez (valamivel több mint 1000 egyed el az erdőben már csak)

Az előző napi csoport tagjai kiokosítottak, hogy mindenképpen fogadjak egy teherhordót. No nem azért mert ne tudtam volna cipelni a pulóvert és a vizet a hátizsákban, hanem mert átsegit a legnehezebb szakaszokon. Valóban szükségem is volt rá, mert egy idő után letértünk a kitaposott ösvényről és keresztül-kasul kellett átvágni az erdőn (ha emlékeztek még a nevére: ***Áthatolhatatlan*** Erdő)

Mielőtt a kis csapatunk (9 turista, egy vezető, két vadőr AK47-es gépfegyverrel) útra kelt (illetve hát még mielőtt felébredtünk) nyomkeresők kerekedtek neki az erdőnek, hogy rábukkanjanak a gorillakra és minket útba igazitsanak. Így is végül három órába tellett mire ráleltünk a gorillákra.

Leírhatatlan érzés volt, amikor először megláttam ezeket a hatalmas, de békés állatokat. A szemükből ertelem sugárzott, az arcukról az unalom 🙂 Nem igazan érdekelte őket, hogy odamentünk, csak ettek szépen tovább. A bébik jöttek volna ugyan játszani, de az anyjuk nem engedte őket 🙂

Ez egy örök életre szóló élmény volt, sosem fogom elfelejteni azt az egy órát, amit ezekkel a gyönyörű teremtményekkel tölthettem!