Ezt csak én reagáltam túl?

megértem, hogy nem az utolsó gondolata akarsz lenni, főleg akkor nem, amikor mindenhonnan bombázzák az embert, hogy "helló szerelmesek napja van"

nem mondanám túlreagálásnak, mert ha minden rendben lenne amúgy is a figyelmességével, akkor ezért az egy "bakiért" te se reagáltál volna érzékenyen

tehát nem, nem reagáltad túl szerintem

Nekem mondjuk többet jelent, ha a ünnep nélkül kimutatja a szeretetét valaki. Lehet hogy nem ömlengett Valentin napon a párom, de pl.mikor boltba megy meglepiből sokszor kapok tőle csokit v. vlmi finomat, napközben kedves üzenetet küld v. csak egy aranyos gifet, ha beteg vagyok ápol és éjjel elbiciklizik az ügyeletes patikába stb..

Ha ezek mind nem lennének, akkor lehet én is kiakadnék már egy elmaradt valentin napi köszöntésen, de azért, mert érezném, hogy máskor sem mutatja ki a szeretetét és ez már csak a hab lenne a tortán..

Neked nem az a bajod, hogy csak keso este mondta, hanem hogy az osszes szupcsicsudi baratnod azzal hencegett hogy bezzeeeeeeg nekem hozott eeeeezt, hozott aaaazt. Az elet picit maskepp nez ki, mint a babarozsaszin hollywoody romantikus filmek.

A ferfiak maskepp mutatjak ki az erzelmeiket, nemelyiknek nehezere is esik, de ha erre a reakcio hogy behisztizel, meg duzzogsz, az bizony jo esellyel forditva fog elsulni.

Szerintem meg az nem működik, hogy adott egy férfi (vagy nő!!!) akinek “nehezebb kimutatnia az érzéseit” és akkor a másik hallgasson, örüljön annak, ami van, hisz neki ez amúgy is nehéz. Szerintem az ilyen ember nem is akar változni, feloldódni egy kapcsolatban. Könyörgöm, ha nem tud egy szál virágot venni (és most nem konkrétan a valentin napra gondolok) vagy reggel egy kedves üzenettel ébreszteni, mert ő nem olyan típus, akkor majd gyereket fog tudni csinálni neked, őt fogja tudni szeretettel nevelni, mert addigra olyan típus lesz? Én biztos nem hagynám, hogy az én lelkemet “tépázza” valaki olyan, aki a saját lelki gondjai miatt (mert nyilvàn nem a semmiből alakul ki ez a komplexus) nem tudja kimutatni felém a szeretetét. Nincs ezzel gond, van ilyen, keressen olyan párt aki hasonló lelkületű.

Volt egyébként ilyen párom, egy bókot nehéz volt kipréselnie magából. Sosem éreztem jól magamat mellette, feszengtem, hogy vajon csinos vagyok e, tetszem e neki, más tetszik e neki, vajon mire gondol, egyszóval barom lettem a végére én is, mert sosem kaptam visszajelzést. Komolyan, két év alatt EGYSZER kaptam egy szál rózsát és egy óràt hálálkodtam.

Most olyan párom van, aki valentin napon (és nem csak akkor!!!) egy kis meglepit tesz valahova oda, ahol készülődés közben megtalálom, üzenetet hagy a kabátzsebemben, az utolsó kis éjjelnappaliban is eszébe jutok valami meglepi erejéig. És nem az ajàndékokról van szó, hanem a gesztusról. És tudod van, akinek a valentin nap nem jelent semmit (különösebben nekünk sem) de mennyivel másabb lett volna arra kelni, hogy dob egy üzenetet, hogy “igaz nem ünneplem ezt a napot, szerintrm ciki, de ettől függetlenül szeretlek,” vagy bármi. Mert itt a kérdező nem egy szolga, hogy úgy éljen, ahogy azt az “ura” alkítja, igenis lehet neki is véleménye, vagy néha szüksége egy kis odafigyelésre vagy szimplán arra, hogy a párját érdekelje, hogy mit gondol amúgy a rohadt valentin napról. Szóval szerintem nem, nem hisztizel a semmin. Nyilvàn nem kell ezen patáliázni, én a helyedben megemlítenèm, hogy jól esett volna, ha hamarabb gondol rád. Hosszútávon meg majd kiderül, hogy érzelmileg táplál e vagy inkább megfojt e egy ilyen pár.