Normális hogy így érzek? Hogy ilyen dolgokra gondolok a születésnapomon?

Mindenki azt mondja, vagyis a köztudatban a születésnap egy pozitív dolog, az emberek szeretik a születésnapokat. Én viszont azt érzem, hogy szomorú vagyok, és félek. Most lettem hivatalosan is nagykorú, és nagyon jó születésnapom volt, úgy értem torták, ajándékok, rokonok, szeretet, mérhetetlen nagy szeretet amiért nem győzök hálát adni. Viszont mindennek ellenére, már hetek óta olyan kérdéseken töröm a fejem amire nem kaphatok választ..most még. Egyrészt nem tudom, hogy jó irányba tartok-e? Nem úgy értem, hogy rossz ember vagyok, vagy hogy rossz dolgokat tettem mert úgy gondolom, hogy nem. Hanem hogy azok a dolgok, lépések, döntések amiket eddig tettem, illetve majd ezután is teszek majd jó irányba visznek e.. hogy így kellene-e lennie..

Hogy vajon mennyi hibát követtem el eddig, és hogy mennyit fogok még? És hogy ezek mekkora hibák?

Nem tudom, hogy jól éltem-e eddig.. mindig én voltam az aki követett, és betartott, aki komoly volt, ésszerű, aki mindenből kihozta a maximumot, aki mindent tökéletesen akart. És azt hiszem élveztem.. mert hát ez vagyok én. De mi van ha emiatt olyan dolgokat hagytam ki, amiket később visszatekintve bánni fogok? Ha nem voltam eleget gyerek?

Mi van ha nem adtam elég szeretetet azoknak akik engem szerettek/szeretnek?

Jó ember vagyok én egyáltalán?

Ki vagyok én? Ki leszek? Folytassam így az életem ahogyan eddig tettem, vagy változtassak?

És még ezer más dolog. Vannak amik rosszabbak ezeknél, olyanok is amik talán butaságnak tűnnének.

De ezek miatt nem alszom rendesen már jó pár hete. És egyszerűen nem tudom kontrollálni. Beszélni nem merek róla senkinek..félek hogy őrültnek néznének. :(

Lehet az is vagyok...

Köszönöm annak aki elolvasta, és esetleg válaszával is megtisztel.

L.