Túl nagy kérés ez a születésnapomra?

"Na úgy tünnik apukám megcsinálja, látszik kinek jelentek többet."

Hmm.....

Erről eszembe jutott az, amikor egész nap güriztem mint az állat hogy fizetve legyenek a számlák, otthon takarítottam, mostam, főztem, vasaltam, rohangásztam ha a gyerekeknek ez vagy az kellett (tornacipő mert kinőtték, préselt falevél, zöld kartonlap az óvónéninek), majd kérte valamelyik hogy gyurmázzak... hát épp hogy nem borultam fejjel a gyurmába és őszintén szólva kedvem se volt hozzá.

Apuka nagy kegyesen egyszer feltápászkodott a gép mögül és végre észrevette hogy valami aprócska emberkék is élnek velünk akik időnként Apá-nak szólítják, de csak néha, nehogy megzavarják miközben a számítógépen irtja az ellenséget, szóval apuka nagy kegyesen rajzolt valamit, és onnantól kezdve Apa volt az Isten, hetekig mutogatták a rajzát, hogy apaaaa rajzoltaaaaaaa... és persze Apa rögtön vissza is bújt a gép mögé és utána megint hetekig nem hallotta meg az Éhes vagyok, Segíts légyszives mert fürdetni kell és még nincs kész a vacsora mondatokat.

Én imádom a gyerekeimet, de a falnak megyek a hülye kézműveskedéstől néha. Társasozni meg beszélgetni velük szeretek, de ne kelljen már sz..rakodnom ilyen hülyeségekkel, amikor amúgy is annyi energiámat felemészti, hogy a fenekük alá legyen téve minden.