40. Születésnapra köszöntő?

http://www.youtube.com/watch?v=2Sjj9e37nzc

Na jó meg ne próbáld :D Engem anno nagyon megbüntettek ezért :D

Születésnapi köszöntő

Volt ----- Lesz ,

ennyi és nem több.

Ha megállunk egy pillanatra

számot vetni,

vissza és előre nézni,

nincs jelen,

két idő van :

Volt --- Lesz

ennyi és nem több.

A múlt szürke árnyait

az emlék homályából idézni

vajon érdemes-e?

Behegedett sebek,

felejtett harcok vereségei,

keserű pillanatok könnyei,

halott szerelmek kínjai

mind - mind múlt árnyai már

kár vele kedvet rontani….

Nézni, s emlékként idézni

a napsugarat kell.

A győzelmeket, a derűt,

a szép perceket,

a beteljesült szerelmeket,

a sok boldog pillanatot,

mely most évekké olvadva össze

most mind itt tolong

hogy köszöntse a SZÜLETÉSNAPOD!

Jelent idézni úgy kell

mint múlt eredményét,

melyet a ma hordoz magába.

A láncolt folyamat így egész.

Belőle kiragadni eseményt

„mi lett volna ha......"

ez nem dialektikus.

Az indulással az érkezést

összevetni így kell,

s közte ott van mindaz

mi volt,

s meghatározza

a lesz folyamatát.

Élt éveid a múlté már

jutni honnan s hová

a terv az álom

hogyan sikerült

s mi lett végül a valóság

sikerült-e mindig

EMBER-nek maradni,

olyanok között is

kik ösztönlényként élnek,

hol a becsület nem számit

erénynek?

Megtettél-e mindent

barátaidért,

amit megtehettél értük???

Tudtál-e szerelmet adni

önzetlenül, szívedből

tisztán és egyszerűen?

Megtaláltad-e

cselekedeteidben

önmagad?

S a tükörbe egyedül nézve

visszamosolyog-e rád

egy ismerős arc?

Hagytál-e már „nyomot"

magad után a végtelenben

hány ember őrzi féltve

a Tőled kapott álmot?

A bajban hány embernek

nyújtottál kezet

és vajon hányan lennének

kik utolsó falatjukat is

boldogan osztanák meg

Veled???

Ha sor kerülne rá

lennél-e hajléktalan

vagy van-e ajtó

mely nyitva áll biztosan,

feltételek nélkül mindig??

És most a Kérdés

súlya nyom:

Hogyan tovább?

Megtaláltad-e már az

OKOT

amiért lelked

tapasztalatot gyűjteni

e világon öltött testet?

Mi vár még rád

amíg utoljára hajtod

a ‘Nagy’ álomra fejed?

És van-e elég erőd

hogy mindazt megtegyed….

Ki vagy mi mutat utat ?

Bűneid alól ki ad feloldozást?

Kinek tárhatod ki

lélek kapuidat

ha már minden perc fáj??

Elröppent e néhány év

számot vetni érdemes.

A tovább-ot meghatározza majd

a józan ész, s a szeretet,

s a tetteid felett

ítélkező lelkiismeret

hallgass rá

ott van mindig veled!!!

Mert ne feledd

ez a TE életed.

Buzgó tanácsnokoknak

lehet ötlete száz meg száz,

s ha nem sikerülne

ők félre állnak

„ nem úgy gondoltam"

„Mért nem így csináltad"

Döntened mindig magadnak kell,

és megélned is!

Mert jóban még sok a társ,

de bajban, fájdalomban,

kevés ki ajtót nyit rád…..

Vágyódhatsz többre, másra,

milliókra, gazdagságra,

kesereghetsz, hogy neked

csak ennyi, csak ennyi,

adatott meg,

Azért azt ne feledd !

az élet is olyan mint a szerelem:

„ és hiába vágyódsz a halálba,

hát élj ! s tanuld meg elfogadni,

hogy nem tud ennél többet adni! „

NEKED !

Mert léted egyszeri és

megismételhetetlen,

Mit most elmulasztasz

holnap már elérhetetlen.

S nincs mód tanulni,

mert holnap már

minden másmilyen.

Mert e porszem Te vagy

a végtelen létben,

a Te részed végét nem tudhatod,

de része vagy,

így „Ő" sincs nélküled,

számára azonban nem vagy más,

mint lélegzetvételnyi

múló pillanat.

Élvezd hát ki életed

minden percének

minden üzenetét.

Mert bár léted a

végtelenhez mérve

bólintásnyi csak

Neked ÉLETED

visszahozhatatlan

lehetőséged

marad.

Ez az én kedvencem Lőwy Árpád tollából, bár nem ajánlom csak megosztom.

Eljött a szép nap, midôn a legjobb pi-

rosbor mellett köszöntünk, és a boros kan-

nát két kézre fogva, hangos rivalgással

kívánunk neked mindenféle jót, és hogy

élvezed az élet boldog óráit, mert kis fa-

kadó rózsa is csak egyszer virít, és a "TE" tava-

szod is elhervad egyszer, és a régi jó ba-

rátok szeretete övez akkor is, midôn az ivá-

szások boldog emléke már a múlté lesz.

Mindnyájan ôszintén és örömmel sza-

vatolunk azért, hogy mindnyájan aka-

runk a "TE" dicsô napokat látott fa-

ludban borozgatni, és emlékezni az elmúlt