Melyik és milyen volt a legrosszabb szülinapotok?

18.születésnapom. Éppen családi nyaraláson voltunk, és egyedül a velünk utazó családi barátok köszöntöttek fel (ők amúgy nagyon kedvesek voltak, nagyon szép ajándékot kaptam tőlük)késő este, a család meg akkor kapcsolat, és odaböfögték, hogy "ja tényleg, boldog szülinapot". Amikor másnap a családomnak meg mertem mondani, hogy csalódtam, amiért nekik nem jutottam eszükbe, meg nem kaptam semmi ajándékot, akkor leordították a fejem, hogy az utazás elég ajándék kéne, legyen (csak éppen az nem nekem volt ajándék, hanem családi program... elég érdekes, hogy öcsém is ugyanúgy "megkapta", pedig nem neki volt szülinapja), meg nem fogják cipekedni már megvásárolt ajándékokat Magyarországról Olaszországba, pedig egy apróság is megtette volna. Aztán otthon megkaptam az ajándékot... egy jellegtelen bögre volt, egy csoki, egy könyv meg egy pár zokni az a nagy málha, ami nem fért be (és nem is vagyok benne biztos, hogy az utazás előtt megvették). Aztán 1 évvel később öcsém annyi és olyan értékű ajándékot kapott 18.-ra, hogy csak néztem (fényképezőgép, laptop, teljes balatoni haverokkal való nyaralás kifizetése, márkás ruhák stb)... az egy ilyen kései rúgás / sebfeltépés volt.

7# ugan így vagyok ezzel, ez által a szokás nem ragadt rám, úgy mint másokra

Férjemmel 10 éve jöttünk össze akkor legelső duplaszülinapunk volt,csak két haver jött el,akkor halt meg mamám,és senkin nem maradt. A szomszédnő átjött és 15 percen keresztül ordítozott levegő nélkül olyasmikért amit anyám csinált a házban mikor külföldről hazajött. ( aztán elköltöztem onnan,anyám kulfoldon élt) két órán át sírtam,mert eleve rossz volt,hogy mamám meghalt,barátok nem jöttek. A fotón piros feldagadt szemem van.Csak délbe szólt a zene,előtte sose buliztam a házban utána se. A szülinapomat se tartottam soha.most se.

Szóval az egyetlen buli volt ott a házban,22 évesek lettünk akkor.

Nem tudnék egyet kiemelni, gyerekkoromban az első 3 évben még "ünnepelték", mert hívtak fényképészt, gondolom kellett a látszat a képekre, utána szartak rá. Olykor el is felejtették, pl. tisztán emlékszem a 10 évesnél, hogy piacon voltunk anyámmal és találkoztunk kórusostársam anyukájával. Ugyanakkor van a születésnapunk azzal a lánnyal és emiatt a nő tudta, hogy nekem mikor van és nagy vidáman kérdezte, hogy nahát hiszen neked is most volt szülinapod a héten, hogy telt stb.? Anyám meg csak pislogott és morgott valamit, aztán rángatott elfelé. Utána sem szólt egy kukkot sem a szülinapomról, szerintem azt hitte, hogy ha ő nem szól akkor én is elfelejtem vagy nem tudom. Pedig sosem követeltem ajándékot, torta se volt meg ilyesmik, csak egy köszöntés jól esett volna. A másik hasonló 15 évesen volt, szintén eltelt az a nap, senki nem szólt semmit. Pontosan egy hónapra rá volt balett vizsgám, ami nekem nagyon fontos volt, mert az volt az utolsó a tanárommal, ősztől már máshova jártam gimibe. Kértem anyámat, hogy jöjjön el megnézni de szokásához híven nem akart, én meg még mindig őrizgettem a tüskét a szülinapom miatt, ezért szóvá tettem, hogy ennyit igazán megtehetne, ha már elfelejtette a szülinapomat. Akkor anyám megint elkezdett morogni, végül azt bökte ki, hogy nem felejtette el, csak nem érdemeltem semmiféle köszöntést, mert nem leszek kitűnő (1 négyesem lett, tesiből). Mit ne mondjak, elég szar kifogásai voltak, nyugodtan megmondhatta volna, hogy nem érdekelsz kislányom, tudom a szülinapodat csak leszarom. Egyébként apám sem köszöntött fel soha de ő nem is játszotta mások előtt a mintaszülőt, szóval emiatt nem is bántott a dolog, ellentétben anyámmal, akinek kirakatgyerek kellett de ha épp nem látták, szerencsés esetben csak leszart, szerencsétlenben megvert.

Az idei. Mindent előre megterveztem, hogy mit fogok csinálni, de aztán olyan beteg lettem, hogy fel se tudtam kelni az ágyból!