Mit vegyek a 15 éves húgom szülinapjára?

Én utálok meglepetés ajándékot kapni, úgyhogy magamból kiindulva megkérdezném, hogy mit szeretne.

Vagy írjon le pár dolgot, te meg választasz közülük, így meglepetés is lesz és tuti, hogy örülni is fog neki

Pénzt ne adj és utalványt se. Olyat adj, ami megmarad, amit többször megnézhet, még öreg korában is. Adjál könyvet. Még akkor is, ha most még nem szeret olvasni. Egy szerelmes vers összeállítás nagyon jó lenne, Legszebb szerelmes versek - biztos találsz könyvtárban. Itt egy csodás vers (a 75.szonett ) Shakespeare-től :

LXXV

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Persze nem kell pont Shakespeare szonetteket venni,(tudod, az első két versszak négysoros, az utána következő két versszak háromsoros = szonett) vannak Juhász Gyulának is gyönyörű szerelmes versei

Milyen volt...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

1912

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

1926

Biztosan szívesen fogja forgatni, még akkor is, ha eddig nem szerette a verseket.