Hogyan telt a szilveszter? Úgy alakult ahogy tervezted? Kikkel töltötted és hányan voltatok? Hol töltötted a szilvesztert? Mennyi idős vagy?

11

Szegénykém, ha egy kicsit vigasztal az ismerőseink közül is egy csomóan lázasan szüttyögtek otthon, programok lemondva és óvatosan eszegettek a háborgó béltraktusok miatt.

Olvasom itt a fiatalok gyötrelmes szilvesztereit, és annyira átérzem, mert velem is ez volt mindig. Tudtam, hogy szilveszterkor el "kell" menni valahova, mert mit szól a család, hogy olyan lúzer lányuk van, aki fiatalon otthon ül ilyenkor. Karácsonykor még soha nem tudtam, mit fogok csinálni, ezen stresszeltem mindig a fa alatt, főleg, hogy a rokonok mindig kérdezgették, van-e már programom, én pedig annyira szégyelltem, hogy ilyenkor azt kellett felelnem, hogy még nincs.

Aztán szilveszter estére mindig lett valami, de ezek szinte minden alkalommal szörnyűek voltak. Rendszerint valaki megszánt, és elhívott, de mindig idegenekkel voltam, és teljesen feleslegesnek éreztem magam. Nem is tudom, melyik volt a mélypont, talán az, amikor egy házibuliban, ahova egy egyébként jó barátnőm hívott el, megkérdezte tőlem az egyik srác, hogy azért vagyok-e itt, mert nincsenek saját barátaim... De a többi se volt jobb. Hogy oldjam a feszültséget, mindig iszonyú sokat ittam, ez is rátett egy lapáttal, mert így egy idő után fizikailag is rosszul voltam, nem csak lelkileg.

Aztán viszonylag fiatalon (25 és 27 évesen) gyerekeim születtek, és onnantól évekre meglett az alibi, hogy miért nem szilveszterezek. Otthon voltunk a férjemmel, filmet néztünk, társasoztunk, néha átjöttek a szüleim is, tök jó volt. A szüleim ugyan pár év múlva rákezdtek, hogy menjünk bulizni, majd ők vigyáznak a gyerekekre (ők így csinálták annak idején, mi minden szilvesztert a mamánál töltöttünk), de addigra már nyugodtan mondhattuk, hogy nem, nekünk így jó.

Aztán valahogy úgy alakult, hogy 30 éves korom után lett egy stabil társaságom. Tényleg nem tudom, hogyan, ha eddig nem volt. Az idei volt az ötödik közös szilveszterünk, a gyerekeink hasonló korúak, mindenki nagyon jól érezte magát. Voltunk utcabálban is, ott is összefutottunk ismerősökkel. Most, felnőttként sokkal jobb szilvesztereim vannak, mint kamasz- és fiatal felnőttkoromban, amikor elvileg itt a bulizás ideje.

37/N

Átlagosan, csak valahogy idén ezt rosszabbul sikeredett megélnem.

22 évem alatt még senki sem hívott meg, hogy velük töltsem a Szilvesztert, így maradt a fix, szokásos program, vagyis csatlakoztam a szüleimhez.

A gyerekkori barátaikkal szokták tölteni a délutánt, estét, mikoris beszélgetnek, sütiznek, pezsgőznek, szóval ilyen laza dolog, csak azt variálják, hogy melyik évben ki megy kihez. Most viszont sajnos lebetegedtek, így ez is ugrott..

Úgyhogy végül kimentünk szurkolni az unokatestvéreimnek a helyi Szilveszteri Futáson, kicsit beszélgettünk utána, majd itthon vicces videókat néztünk, meg egy filmet, meg persze koccintottunk. Szüleim elmentek aludni nem egészen 10-kor, onnantól meg teljesen egyedül gubbasztottam a karácsonyfám alatt. Olvastam, zenét hallgattam, gyakoriztam, sorozatot néztem, szóval elfoglaltam magam, de nagyon nem volt az igazi. Magányosan is éreztem magam, meg bennem is volt egy olyan "hát akkor senkinek sem kellek" érzés is.

Picit azért csalódott voltam, és (tudom ez mennyire gáz, illetve azt is, hogy nagyobb gondok is vannak ennél, amúgy nekem is, csak ezt most jó kicsit kiírni magamból) összesen 3 ember írt újév alkalmából, én további kettőnek, egyikük amúgy még csak meg sem nyitotta azt, még ma sem :( Tavaly túlzás nélkül vagy 2 tucat ilyen üzenetet kaptam, írtam, szóval elég éles a kontraszt.

22/L

Kedves 16.

Jó volt veled az új év.

Üdv: A karácsonyfád.