Ti hogy álltok a Karácsonyhoz?

Szeretem a hangulatát, szeretek készülődni rá, házat díszíteni, ajándékot adni (és kapni), jókat és finomakat enni, inni és klassz karácsonyi zenéket hallgatni. Különösen a gyermekkorom (90-es évek) karácsonyai tetszettek, mert akkor a készülődést már november elején elkezdtük a szüleimmel, s saját magunknak készítettük papírból hópelyheket, csillagokat, füzéreket, angyalkákat, kertből szerzett alapanyagokból (tuja-, fenyő-, magyallevél, csipkebogyó) csináltunk adventi koszorút, illatos fenyőágakat tettünk a párkányra, tehát kis pénzből is elég szépen fel tudtuk díszíteni a házat, és hangulatossá tudtuk varázsolni advent idejét.

Az utóbbi években viszont azt vettem észre, hogy az egész ünnep az eszetlen költekezésről szól, szinte minden 2. reklám a TV-ben és a rádióban arról szól, hogy vegyél fel sok-sok hitelt, kölcsönt felelőtlenül, mert itt a karácsony, és ha nem költesz fölösleges dolgokra és nem adósítod el magadra hosszú évekre, akkor lúzer vagy. Tudom, az ajándékok, az étel-ital és a díszítés mind pénzbe kerülnek, de az nem fair, ha az ünnep nevében eszetlen és felelőtlen pénzszórásra buzdítják az embereket.

Nem csak az utóbbi években buzdítanak az esztelen költekezésre.

Már 1990-ben úgy köszönt el a kolleganőm, hogy "és gazdag Jézuskát". (Már akkor hányhatnékom volt ettől.)

Úgy állok hozzá hogy várom.

Nálunk nincs stressz,veszekedés, és nem az ajándékot nézzük, hanem hogy itt vagyunk egymásnak. Es a legfontosabb hogy nincs felszineskedés mert csak szűk családi körben jövünk össze és nem csak karácsonykor, szülinapkor hanem heti 1x-2x is, egy sima napon akár. Ami kb ugyan úgy telik mint a karácsony, szüleim ugyan úgy sok kaját vesznek, ugyan úgy sütnek, főznek. Ugyan úgy beszélgetünk és jól érezzük magunkat.

De a karacsony mégis más, nem siet haza senki, itt van egész nap a család nálunk, nem stresszel senki a munka vagy az iskola miatt.. Mindenki mosolyog és élvezi az ünnepet. Tehát egy nyugodt békés karacsonyunk van minden évben.

Ugyan úgy várom mint gyerekkoromban.

Akkor izgatottan voltam mer mindig vártam az ajándékokat, mindig szép és jó játékokat kaptam.

Most már az ajándék nem annyira izgat, inkább annak örülünk hogy mindenki itt lesz velem azon a napon és remélem ez sok évig még igy lesz.

Gyerekkoromba is annyira szerettem ezt az ünnepet hogy titokban mindig "megöleltem" egyszer a fát, minden évben. 😀😀

Fura szokás volt ez nálam de valahogy kikellett fejeznem a szeretetem a fa iránt is, mer az is nagyon tetszik mindig.

Sokan mondják nekem milyen jó, irigyelnek mer hogy nalunk egy igazi szép karácsony van felszín nélkül.

Igaz csak sajnos az élet többi részén már nincs ekkora szerencsém:)

Mikor kicsi voltam szerettem a karácsonyt. Az illatokat, az ételeket, azt a különös hangulatot, az izgalmat. Akkor volt varázsa még számomra.

Aztán pár éve a legjobb , leghűségesebb és egyetlen barátom, a kutyám lebetegedett karácsony előtt pár nappal. Én mindent együtt csináltam a kutyámmal, mert egy ember barátom sem volt. Így ő volt az, akivel együtt szánkóztam, bicikliztünk (ő hátizsákban volt), futottunk, segített tanulni, neki mondtam el a gondjaimat, ott volt az első vezetésemen stb. Karácsonyra nagyon rosszul lett, de a környéken egy állatorvos sem rendelt, állatklinika pedig csak több száz km-re van tőlünk, és ilyen hosszú utat nem bírt volna ki szegénykém. Felhívtunk hát nagy nehezen egy állatorvost és azt mondta, hogy el fog pusztulni öregsége miatt. Azt mondta az orvos, hogy nem szenved, csak kellemetlen érzés neki... A teljes ünnepet a kutyám mellett töltöttem, fogalmam sincs hogyan tudott kitartani ilyen sokáig, de aztán dec. 27-én délután elpusztult. Ott voltam mellette, fogtam a kis mancsát és éreztem, ahogy kiszáll belőle a lélek az utolsó lélegzetével. Nagyon összetörtem, depressziós lettem és azóta sem találom magam. Az eset után elköltöztem otthonról és mikor hazautazom, mint pl. karácsonyra, akkor ordít a valóság, hogy a kutyám már nem él. Amíg távol vagyok otthonról, addig nem tudatosul bennem, hogy ő már nincs, mert az én fejemben ő szépen alszik a kedvenc helyén vagy éppen az udvaron szaladgál.

Emiatt nem szeretem már a karácsonyt. Lehet, hogy karácsonyi csodaként maradt velem az ünnepek alatt, de engem a karácsony mindig arra emlékeztet, hogy ő már nincs velem. Még mindig nagyon hiányzik és most itt bőgök, pedig tudom, hogy "csak" egy kutya, de nekem ő annál sokkal több volt.

Szerintem már elég régóta az esztelen költekezésről szól. Csak rajtad áll h beállsz a sorba vagy nem. Egy barátom családja szándékosan olcsó "hülyeségeket" vesz egymásnak, értsd csak az a céljuk h megnevettessék egymást. Így nincsenek elvárások, sértődések... és nem csesznek el egy vagyont az ünnepre.

És itt hagyok egy rövid oktató videót is a karácsonyról:

https://www.youtube.com/watch?v=bszUlIOFWAs