Ti is örültök, hogy idén is egyel közelebb kerültök az utolsó karácsonyotokhoz?

Igen. Az életem jelenleg borzasztó időszakában vagyok,

- a többéves kapcsolatomban folyton csak távolodunk egymástól, most is mellőzve érzem magam, de nekem is bűntudatom van, hogy it tartunk most. Nincs intimitás kb.jelenleg.

- Apám meghalt 1-2 hónapja rákban, rettenetesen leépült lassan. Segíteni próbálom az otthoniakat, ugyanis ott is vannak problémák.

- ÉS mind emellett a munkámban is változások történtek pár hete, ott is mellőzve és degradálva érzem perpill magam, nem pedig elismerve, vagy motiválva.

Nincs olyan része az életemnek, ami örömet adna jelenleg. Az elmúlt hetekben pedig kb mód depressziós a hangulatom, semmihez nincs kedvem, és egy db xarnak érzem magam minden téren.

De nem leszek öngyilkos. (Bár vágynék rá, hogy megszűnjön az életem, de úgy sem teszek semmit.)

Miért volna ez az utolsó karácsonyom?

32/f

Az önsajnáltatás sehova nem visz. Engem se vitt sehova.

Hiába vártam, hogy majd ha eleget szenvedtem, akkor valami csoda folytán jön a segítség. Nem jön. Az élet nem így működik.

Marhaság!

Már 392 éve is azt gondoltam, hogy végre közelebb kerülök, aztán nézz meg, még mindig itt vagyok.

#8

Ha tényleg így lenne, akkor nem írtad volna ki ide ezt a kérdést.

Egyébként se arra gondoltam, hogy mások szemében sajnáltatod magad, hanem hogy a saját magad szemében. Úgy gondolsz magadra, mintha áldozat lennél.