Itt a Kerácsony, ajándékot kap érdem, érdem nélkül mindenki. Van ennek értelme, nem lenne okosabb csak annak adni aki szeret is bennünköt?

Az első válaszból miért ezt szűrted le? Azért írtam, mert olyan érdekesen van kiírva a kérdés, és azt érzékeltem belőle, fáradt vagy, de lehet, hogy csak én voltam fáradt és kivetítettem. Nem kellemetlen, de mély kérdéseket súrol, amihez valóban fáradt voltam. Akkor most válaszolok:

1. Hogy a Karácsony egy eszement vásárlásba és ajándékozási lázba fulladt, az baj, a fogyasztói idiótává nevelés eredménye. Régen (nagyon régen) mikuláskor ajándékoztak- TITOKBAN- meglepetésszerűen, érdemre való tekintet nélkül, "csak úgy", szeretetből.

"Okosabb" lenne érdemeket mérlegelni, de az ajándékozás a szívből jön és nem mérlegel, hanem figyel: kinek mi segítő? minek örülne? Ez jó és az ajándékozott így jobb ember lesz- a világban nő a "jóság" ezáltal. Akinek ez nem fontos, az inkább ne ajándékozzon. Kössön üzletet: én ezt adom, te mit adsz, értékegyeztetéssel. Ettől azonban senki nem lesz jobb, sem gazdagabb- érdekes módon még anyagi értelemben sem, ez azonban csak hosszabb távon derül ki.

Karácsonykor dió, alma, kalács volt az ajándék, finomakat sütöttek és gyertyafény mellett barátságos légkörben, beszélgetve, egymásra figyelve együtt töltötték a szent ünnepet- szent éjtől tizenkét szent éjszakáról tudott a hagyomány (Vízkeresztig). Itt - székelyföldön még ma is- még az eredeti, archaikus ünnep és ajándékozás nyomai megélhetőek voltak. A három nagy ünnep (Karácsony, Húsvét,Pünkösd) erőt adott a nehéz, dolgos hétköznapok terhének viselésére, a szegények embereknél életmentő volt! Ha összeroppant a nagy terhek súlya alatt, nem volt lehetőség fejbevágó, tudatelnyomó gyógyszerek után rohanni, hanem hordani kellett a súlyát és úgy élni az életet. A lét tragikus. Ahhoz hogy élni, tanulni, dolgozni, alkotni tudjon az ember erre az erőre szükség van. A legnagyobb ajándék az egymásra figyelés volt - ebből tudták, mit kell mondani, tenni egymásért, így erősítették egymást.

Arról a szeretetről szól a Karácsony, ami a Fény születéséhez köthető. A világ világosságához. Ezért tették ide - a kozmikus fényszületése időpontjára (téli napforduló) annak a Tanítónak a világban való inkarnálódásának ünneplét, aki a világ világosságra tanított és aki azt mondta, a világ világossága bennünk van. 2000 éve vannak akik ezt elfelejtették, vannak akik ezt eltorzították és vannak – egyre többen – akik végre megértik. Ennek a születésnek a szívben kell történnie, ehhez segítsen a feltétlen szeretettel adott ajándék, amely nem tekint az érdemre, hanem fényt és melegséget sugároz, mint a Nap.

anonimanna