Mi ez az új divat, hogy ajándékot adni rossz dolog?

Én nem szoktam ideirogatni,de most leírom a véleményem. A karácsonyi ajándékozás is csak egy a többi olyan ünnep között,ami a kereskedői réteg érdekeit szolgálja(bevétel),alapvetően a kapitalista rendszer termelte ki ezt a jelenséget,középkorban nem hinném, hogy lett volna ekkora ajándékozási láz.

Mindemellet már annyira szokás lett, hogy az emberek lenézik azt,aki ezzel ellentétesen viselkedik,vagyis nem vesz ajándékot,ezért muszály venni valamit.

Ugyanez. Egy vásárlási kényszert csináltak az egész Karácsonyból. A Szeretet Ünnepére a legtöbb ember teljesen kikészül, aggódik, vajon eléggé örül-e a másik ember az ajándékainak, illetve nem kellett volna-e többet/nagyobbat/szebbet vennie helyette, nincs-e már meg neki és egy sor más hülyeség.

Ehelyett a Karácsony lehetne az az ünnep, amikor minden elcsendesedik, megáll a mókuskerék, összegyűlik a család, és közösen vacsoráznak, társasoznak vagy csak beszélgetnek. És mindannyian kipihentek, mert nem ajándékok utáni rohangálással töltötték az időt.

Persze ez a mai világban lehetetlen, mert már november elejétől minden fenyőágakkal és csengőkkel van tele, meg persze a hitel-reklámokkal, ha esetleg nem futná a plazmatévére egy összegben. Ha pedig nem vagy az ajándékozás feltétlen híve, leönzőznek, smucigoznak stb.

Ajándékra szerintem sokkal jobb ünnep a szülinap, akkor amúgy is jobban lehet koncentrálni az ajándékozásra, hiszen egy embernek vásárolsz egyszerre, és talán jobban el is tudod dönteni, minek örülne.

Néhány éve lett "divat" utálni a karácsonyt.

Engem enm érdekel, hogy másoknak mi a véleménye, az sem, hogy melyik kereskedő mennyire gazdagszik meg.

Nálunk szép ünnep a karácsony, együtt vagyunk, szeretjük egymást (csak a legszűkebb család) és igenis ajándékozunk. Nem nagy értékben, inkább csak jelképesen, de mindig igyekszünk személyes ajándékot venni. Olyat, aminek tényleg örül az ajándékozott. De hitelt nem veszünk fel ajándékra.

"Néhány éve lett "divat" utálni a karácsonyt."

Azért tegyünk különbséget a karácsony, illetve a kényszeres ajándékozás utálata között. Van, éspedig nem is kicsi.

Szerintem (!) a téma jóval komplexebb annál, hogy egy "fórumbejegyzésben" teljeskörű állást foglaljak, de pár mondatban nekem az a véleményem, hogy mint mindenben, itt is az arany középút megtalálása a célszerű.

Maga az ünnep, mint egy olyan időszak, ami pozitív irányban eltér a megszokott rutintól, kell az embernek, hogy feltöltődjön, kizökkenjen. Nem véletlenül alakultak ki az ilyen mondások, hogy "ünneplőbe öltöztetem a szívem" stb. A karácsony a szeretet ünnepe, amit még a teljesen ateista emberek nagy része is megünnepel. Ha már szeretet, akkor a szeretetünket kifejezhetjük azzal, hogy szeretteinket megajándékozzuk. Ebben szerintem nincs semmi kivetnivaló, hiszen alapvetően az ajándékozás a másik iránti figyelem, odaadás, szeretet egyik manifesztációja. Hiszen a megajándékozott személy kedvébe járunk a kiválasztással, a rávaló előteremtésével.

De nem szabad elfelejteni, hogy jobb a MÉRTÉKLETESSÉG, mint a kampányszerű, túllicitálós "hajhászás". Amióta az eszemet tudom, nálunk a családban a karácsonyok mindig nagyon meghittek és szeretetteljesek, valamint ünnepélyesek voltak. Vele járt az ajándékozás is. A szüleink mindig kitettek magukért, de sosem úgy, hogy azért tegyék, hogy mindenki minket irigyeljen. Amikor nem volt sok pénz, akkor is ötletekkel, figyelmes kiválasztással mindig nagy örömet szereztek nekünk. Persze kis korunkban mi is nagyon vártuk a Jézuskát, szerettünk ajándékot kapni, majd később magunk is adtunk a szülőknek.

De! Soha nem az ajándékokra elköltött pénz mennyiségétől függött az örömfaktor! Nekem sosem az kellett, hogy valaki nagy költségekbe verje magát, hanem az, hogy ha kis keretből is, de NEKEM, személyre szabottan válasszon. És természetesen magam is így ajándékozom. Engem sem vet fel a pénz, de tudok viszonylag kisebb keretből is jól választani. Hogy a kérdésnél maradjak: álprűdnek nem kell lenni, hogy nem ajándékozunk és nem is kell démonizálni az ajándékozást. Ugyanakkor nem szabad a karácsonyt a tarhálás és a dőzsölés ünnepének sem tekinteni. A kézzel készült ajándékokkal csínján! Ha valaki tud maga olyat készíteni, aminek a célszemély tud örülni tényleg, akkor tökjó, de vigyázni kell, hogy ne pitiánernek és barkácsolt kacatnak tűnjön. Szóval a végleteket hanyagolni kell.

Kis pénzből is ki lehet ötleteset hozni és óriás összegekért is lehet fantáziátlan ökörséget beválasztani.

Ami meg az utánajárás fáradalmait illeti, ne röhögtessen már senki. Ma a net korában megannyi webáruház, vatera stb áll rendelkezésre, úgy vásárolhatsz be karácsonyra, hogy ki sem kell mozdulni otthonról és a költségvetésedhez igazíthatod anélkül, hogy nagyokat kellene nyelni a drága cuccokkal kitömött kirakatok előtt a városban.

Nekem semmi problémám nincs a karácsonnyal. De az nem a legjobb, hogy hát..karácsony van, most szeretlek! NEM! Az embereknek minden napjukat "karácsonyként" kell élniük! Nem csak karácsonykor kell szeretni anyut, nem hazudni apunak...

Am. válaszolva a kérdésedre, nálunk még a suliban is készülünk ajándékkal egymásnak, és (én személy szerint) már november óta készülök ajándékokkal, és lesem, mikor csillan fel anya szeme egy reklámnál! :)