Volt köztetek olyan akinek nem volt karácsonykor karácsonyfája?

nem vagyunk keresztények, úgyhogy nem tartjuk.

persze a család más tagjainál van.

Nálunk már több éve nincs, mert a müfenyö szerintem undorító, igazit meg nem akartam, hogy elpusztítsanak pár nap miatt.

Gál Gábor 2024 - a karácsonyfának semmi köze a kereszténységhez!

ma 20:14

értem, mit akarsz mondani, de azért ezt a mondatod gondold át újra :D

#2.

#5.

A karácsonyfa amúgy egyáltalán nem ősi. Manapság sokan gondolják azt minden olyan szokásra, ami nem kötődik első ránézésre azonnal valamilyen bibliai történethez (bár néha még olyanokra is, amelyek kötődnek, ha nem közismert történet vagy mondjuk ószövetségi eredetű), hogy minden bizonnyal nagyon ősi, pogány eredetű szokás, ami túlélte az évezredek próbáit. De ez nem csak a közvélekedésre igaz, hanem alapvetően a szélsőséges protestáns felekezetek megjelenése óta van egy olyan tendencia, hogy ami nem szerepel a Bibliában, az pogány, csak ők gyakran még a szentmisékre is rásütötték, hogy pogány, mivel számukra a pogány és a katolikus, az ortodox, de néha még a klasszikus protestáns felekezetiség (pl.: lutheranizmus, kálvinizmus, anglikanizmus) egyet jelentett a pogánysággal. A valóság azonban ennél sokkal komplexebb a történettudományban és a néprajzban például a karácsonyfa esetén is.

Igazából az őskor óta minden kultúra, nép és vallás használt a téli időszakban örökzöld növényeket díszítésre, mivel az év ezen szakaszában egyrészt mivel csak ezek voltak mutatósak, másrészt ez emlékeztette őket a melegebb időszakokra, különösen ha nem volt ilyen remek fűtésrendszer, valamint globális felmelegedés sem volt igazán és dönteni kellett, hogy melyik testrésze ne legyen a tábortűz mellett, s melyik lógjon ki a hidegre. Ez ugyanolyan, mint a lámpások, mécsesek, gyertyák, fáklyák használata télen, egész egyszerűen praktikus megfontolásból. Azonban ezek a dekorációk cseppet sem hasonlítottak a modern karácsonyfákra. Örökzöld ágak vagy levelek voltak, nem volt komplexebb dísz, fákat sem dekoráltak, pláne nem vágtak ki (eleve a halott fákat nem tisztelték), illetve nem kapcsolódott kifejezetten a fenyőhöz sem. A germánoknál még létezett a Yule-logg szokása, ami egy az ajtók mellett vagy a kandallóban meggyújtott farönk/tuskó volt és szintén nem éppen hasonlított a mai karácsonyfákra, másrészt a yule időpontját nem tudjuk, de mivel holdnaptárat használtak a germánok is, emiatt valószínűleg valamikor január végén, február elején lehetett. Leginkább wicca mítosz, hogy a téli napfordulót ünneplő természeti ünnepség lett volna és pontosan dec. 21-én lett volna. Ez eredetileg Odin/Wodan tiszteletére volt egy ünnepség, valamint az éjszakai vadhajszának a mítoszához kapcsolódott. Szintén gyakori tévedés, hogy a pogányok valami természetközeli, természetet imádó, békés vallást követő emberek lettek volna. Ugyanúgy isteneik, mítoszaik, papjaik stb. voltak, csak épp sok esetben nem volt lejegyezve egy írásba. A rómaiak borostyánnal és magyallal díszítettek a szaturnáliakor, meg úgy amblock télen, a germánok és a kelták fagyönggyel, a kínaiak bambusszal, az egyiptomiak pálmával, a héberek olajágakkal, a perzsáknál, a japánoknál, az indiaiknál, aztékoknál stb. is voltak hasonló szokások.

Azonban az általunk ismert karácsonyfa kifejezetten a középkori gyökerekkel rendelkező, újkorban kifejlődött, s csak a modern korban elterjedt szokás, ami leginkább a kereszténységhez köthető. A virágzó középkorban bármennyire is dinamikus fejlődés következett be a korai középkorhoz képest, az ókorhoz és a könyvnyomtatás széleskörű elterjedése, valamint az oktatás egyetemessé tétele előtt az analfabétizmus rendkívül sokakat érintett. Emiatt is virágzott mind az ókorban, mind a középkorban a színjátszás. A középkorban megjelent egy új típusú dráma, az egyházi dráma, amelynek az egyik legfontosabb műfaja a szekérszínpadokon előadott misztériumjátékok voltak (ehhez a fajta drámához egyébként Shakespeare is visszatér). A misztériumjátékok bibliai történeteket elevenítettek meg, mint például a passió, a betlehemezés, a piéta vagy a tárgyalt dolog: a paradicsomjáték is. Ekkoriban a kultúra egyik fellegvára a német, valamint az észak-francia területek voltak Itália mellett, így itt virágzott ez a műfaj is. A paradicsomjátékokat Ádám és Éva napján, szenteste adták elő, a bűnbeesést játszották el. Ennek egy kelléke volt a paradicsomfa. Azonban ezen az éghajlaton nem volt olyan gyümölcsfa, ami télen is zöld lett volna, plusz a legtöbb gyümölcs nem is állt el télig, ezért a fenti területeken meglehetősen gyakori fenyőket díszítették fel a viszonylag hosszú ideig elálló almákkal (a Teremtés könyve, meg úgy amblock a Biblia egyébként nem tesz említést sem a gyümölcsről, sem fáról, de a néphagyományban már korábban is élt az almával, esetleg fügével való azonosítás). A kígyót a mai napig jelenlévő lánc, illetve gyöngysor/füzér/girland szimbolizálta, ami eredetileg zöld volt. Aztán később másnap, karácsony napján tettek rá ostyákat is, amelyek a megváltást szimbolizálták a bűn alól. Erről Oscar Cullmann német-francia filológus és egyháztörténész írt egy tanulmányt. Amblock a paradicsomfákról, a misztériumjátékokról, valamint a karácsony főbb szimbólumairól és a karácsonyfához hasonló hagyományok magyarországi németek körében való jelenlétéről (akiknek a többsége egyébként Baden és Württemberg, vagyis a mai Ba-Wü területéről származott, bár a szászok Szászországból jöttek) írt több remek nemzetközileg is elismert és oktatott tanulmányt, fejtegetést és könyvet Prof. Dr. Lukács László, néprajzkutató, kulturális antropológus, az MTA doktora, néprajzi és kulturális antropológiai kandidátusa. Ez a szokás rövidesen átterjedt a céhek, valamint a közemberek házaiba. Céhházakról vannak feljegyzések, ahol először megjelentek a karácsonyfák világi köntösben a városi polgárság köreiben, azonban legeslegelőször Strasbourg környékéről, Elzász és Baden őrgrófságok területeiről vannak először dokumentumok arról, hogy a szabályozni kezdték, hogy egy-egy jobbágy hány fenyőt vihet el karácsony környékén a közös területekről, vagyis az erőkből. Ez alapján feltételezhető, hogy itt már megjelent a szokás a jobbágyság köreiben, mivel mi más okuk lett volna a fenyőfák kivágását szabályozni magáncélra, pláne karácsony és szenteste előtt. Korábban ilyenről nincs feljegyzésünk. Erről Dr. Lukács szintén hosszasan értekezik írásaiban, köztük a doktori értekezésében is. Később ez a szokás azonban elhalt, majd az újkorban, a reformációt követően a német protestánsok, lutheránusok karolták fel és élesztették újjá. Innen ered az egyébként történelmileg nem épp megbízható eredetmonda, hogy maga Luther Márton állította az elsőt. Az viszont tény, hogy ők karolták fel újra, ők alakították át olyanná, amilyennek azt most ismerjük, valamint ők terjesztették el a német területek jelentős részén a Weihnachstbaumot. Goethe korában már egy széles körben elterjedt szokás volt, mert a német költő és író ír arról, hogy a falusi rokonainál is létezik már a szokás. A díszeket kiegészítették a korábban az Érchegységben a karácsonyi piramisban (német: Weihnachtspyramide) helyet kapó figurákkal, valamint a karácsonyhoz jobban kötődő jelképekkel (többek között a betlehemi csillaggal, valamint a szalmával, amiből az angyalhaj lett később). Rövidesen a karácsonyfa a betlehem mellett a másik legfontosabb szimbóluma lett a karácsonynak, előbbi a protestánsok, utóbbi a katolikusok körében. Azonban nemzetközivé még később, csak a viktoriánus korban vált, s nem a németek, valamint nem is a franciák által, hanem a britek által, ugyanis Viktória királynő és Albert herceg nyilvánosan karácsonyfával (angol: Christmas tree szó ekkor terjedt el a köztudatban, ami a német szó tükörfordítása) ünnepelték és adtak is ki ilyen képeslapokat. A katolikusok körében a középkor után legközelebb általánosan elismerten csak 1982-ben lett újra hivatalos szimbólum, amikor a Vatikán felállította az első karácsonyfáját, előtte azt protestáns szokásnak tartották, bár a katolikus nép körében ekkor már népszerű volt. Az ortodoxok és a keleti egyházak hivatalosan szintén csak későbbi időszakban ismerték el. Az Újvilágba német telepesek vitték ki, és először Pennsylvania lett elterjedt, majd onnan vált fokozatosan elterjedtebbé.

Szerintem egyébként a karácsonyfa történetének két legnagyobb jelenkori tudósa a már hivatkozott Dr. Lukács, valamint Dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató, történész, aki szintén rengeteget publikált a témában, de ő gyakran nyilatkozik, meg is szólal, nem csak írásokat ad ki. Ő szintén nemzetközileg elismert. Érdekes téma. Andrew Mark Henry és Tim O'Neill is írtak erről már sokszor. Előbbi egy rendkívül népszerű amerikai vallástudós és történész, utóbbi pedig egy ausztrál történész, irodalomtudós, angol nyelvész, valamint az Ausztrál Ateista Társaság korábbi elnöke és alapítótagja. A The Oxford Handbook of Christmas szintén jó olvasmány lehet.

Üdv: egy történész

#2.

Nem szégyen nem tudni valamit, de történészként nagyon zavar a pontatlanság, valamint annak a magabiztos állítása. Egyébként magam sem vagyok klasszikus, köztudat értelemben értett keresztény, nem hiszek antropomorf, meg személyes, meg emberszerű istenekben, akik irányítják a világot deus ex machinákkal, mint az ókori és középkori drámákban és irodalomi elképzelésekben és nem gondolom, hogy a Biblia vagy bármelyik Szentírás Isten által lediktált mű lenne, ami ne lenne sokhelyen nagyon is emberi természetű és ne tükrözné sok helyen a szerző világképét. Sokkal közelebb áll hozzám egy deisztikusabb és panenteistább, Einstein-féle istenkép, plusz a családomban valószínűleg voltak székely szombatosok, unitáriusok/Newton-hítűek/Szervét-hitűek, de még muszlimok is, ami elég "húzos", bár a családom ma élő része szinte teljesen katolikus, meg református, meg esetleg görögkatolikus.

Ettől függetlenül megértem, hogy a modern, felgyorsult világban sokaknak szüksége van arra, hogy a gyökereiket keressék valamilyen "ősi-ősi galaxisban", ami korokat átívelt, de sajnos ez sokszor más egy kicsit.

#Kérdező:

Egyébként ismerek ilyen embereket. Vannak, akik Jehova Tanúi, vannak akik pont hogy ateisták és nem is túlzottan hagyományőrző család. A barátaim egy jelentős része zsidó, muszlim vagy buddhista, de ismerek hindukat is. Nekik abszolút kultúridegen a karácsony, pláne, hogy többük nem is keresztény többségű országban él, hanem olyan helyeken, Kínában, Egyiptomban, Izraelben, az UAE-ben, Törökországban, ahol mondjuk a keresztény a kisebbség. Olyan embert is ismertem, aki Szaúd-Arábiában él, ahol a körübelül a kereszténységben a puritanizmussal párhuzamba állítható vahhábizmus az államvallás, s nemhogy a karácsonyt, hanem a maulidot (Mohamed próféta születésének ünnepe), a legtöbb nem-koráni szunnita, siíta és szúfi ünnepet sem nézik jó szemmel, mivel úgy gondolják, hogy ami nem vahhábita muszlim, az nem fér össze a Koránnal, ami pedig nincs a Koránban, az pogány, tehát ebből adódóan a nem vahhábita szunniták és a siíták, valamint "a könyv népei", ha nem is pogányok, de legalábbis "pogányoskodók". (Vicces, hogy pont ők védelmezik azt a már-már természetfelettiként, kultuszban részesített Kába-követ, amire kalifák mondták, hogy "Én tudom, hogy te csak egy kő vagy, nem segíthetsz, és nem árthatsz nekem semmit, és ha nem láttam volna Isten prófétáját ekként cselekedni, én sem tennék így.", s amit Mohamed a pogányok elégedetlensége miatt vett be az iszlámba... Kicsit olyan, mint amikor az okkultozó keresztények áhítattal olvasnak Mózes botjáról. Mindegy.) Hallottam olyanokról is, akik nem ünneplik a karácsonyt, helyette a kwanzaa-t tartják, mert fehér ünnepnek tartják a karácsonyt, meg a szokásokat is. Van olyan keresztény ismerősöm is, aki nagyon sok éven át nem állított karácsonyfát, mert mondjuk messze, Ázsiában élt és soha nem hallott arról, hogy a középkori németek mit csináltak. Szóval számtalan oka lehet annak, hogy valaki nem állít karácsonyfát. Én a szép hagyomány, szimbólum miatt állítom, nem azért, mert megrögzötten ragaszkodnék hozzá.