A karácsony miért vált ennyire kommersz ünneppé, miközben a keresztények számára egy meghitt ünnep, ami az elcsendesedésről szól?

"ha nem lett volna a vallás, akkor most karácsonyozgatás sem lenne"

A keresztények a pogány Saturnaliát, a téli napforduló ünnepét, illetve Sol Invictus és Mithrász születését nyúlták le, mert egyébként semmit sem tudunk Jézus születési idejéről. Sokáig a keresztényeknél is hangos, bulizós ünnep volt, csak a 19. században lett belőle csendes, családi, karácsonyfaállítós ünnep. Most meg megint változik és valami ilyen lett belőle:

[link]

Van egy tudatos és egy kevésbé tudatos rombolási folyamat is, ami a kereszténység, azon belül az ünnepek ellen van, vagyis az emberiség ellen.

Emiatt fogadják el egyre inkább az egyházak a homoszexualitást, emiatt néznek félre bizonyos háborúk esetén, emiatt fogalmaz langyosan egy-egy egyházi vezető... (Itt a Jelenések 3, 16-ra utaltam.)

A karácsonyra is igaz, ahogy a többi ünnepre: a tiéd olyan lesz, amilyenné teszed.

Nekem keresztényként ez egy egyházi ünnep, én így ünneplem és szinte teljesen ki tudom zárni a kommersz részét. Ugyanígy húsvétkor is.

Békesség neked, kérdező!

Ennek a decemberi ünnepnek semmi! köze sincsen az igaz Megváltó születéshez, sem pedig a szeretethez. Fentebb már írták - hála ezért is a Szent Léleknek - hogy ez egy ókori pogány rítusnak a vallásba való átemelése. Akkoriban a Római birodalomban a téli napfordulót, a Szaturnáliát ünnepelték. Ez egy okkult szeánsz volt, hedonizmussal és feslett erkölcsiséggel. Ezt a fajta lelkületet, életellenes hagyományt vette át a keresztény vallás is. Erről számos forrásanyag található net-szerte, bátran utána lehet olvasni, aki a betűtől vágyik bizonyságra. De a legfőbb, hogy akinek van személyes köteléken álló közössége a Teremtő Atyával és Krisztussal, annak ez kijelentetik. Mert mit sem ér, ha ezt is olvassa valaki, ha arról nem kap valaki lélekbe pecsételt bizonyságot.

Sokan emelik fel a Bibliát és tekintenek rá bálványként, és sokan azt tartják az elsődleges hivatkozási alapnak, de Isten Szava Él-Ő. Semmi és senki sem előzheti mag az Ő Szavát. Le van benne írva egyértelműen és megcáfolhatatlanul ezen ünnepnek a tiltása. Figyelmeztet a zöld fa ellen, a mit erdész fejszéje vág ki, és amit hazavisznek és felékesítenek. Utána lehet keresni. Akkoriban is ugyan ezt tartották az emberek, csak másabb formában. Nem hiába mondja Salamon, hogy nincsen semmi új a nap alatt.

A hazugságban az a legpusztítóbb, amikor valaki abban már annyira elmerült, hogy azt hiszi Igazságnak. Ez okozza az emberi képmutatást, önámítást. Amikor hiszi valakik, hogy ő jó ember, és amit tesz, az igaz, Isten által sugallt. A kérdésed, kérdező ezért ilyen, mert ez az ünnep erről sosem szólt. Ez egy pogány ünnep, összekapcsolva az anyagiassággal, a képmutatással. Mindegy, hogy valaki ezt nem így éli meg, de ezekről szól. A többi kifogás, hogy áltatja magát valaki, hogy számára ez másról szól. Nem szólhat másról, mert amilyen az úr, olyan a szolga. Ha valaki egy zárt rendszer tagja, akkor ahhoz hűséges. Azt mondja az Úr, hogy gyűlöli a mi ünnepeinket! Minden egyes ünnep, vallás embertől van emberért. Ehhez nincsen köze Istennek. Mindegy, ki mit hisz és mivel áltatja magát. Ez olyan példaként, mintha valaki nikotin-függő. Megmagyarázza, hogy ő nem azért dohányzik, mert ez a káros szenvedély rombol, hanem mert el tud lazulni. És ezzel a kifogással él annyi ember, mert könnyedebb ezt mondani, mintsem szembesülni. Hiába, hogy te a cigarettát nem fújod mások intim szférájába, hiába, hogy alig gyújtasz rá, attól még, amit csinálsz, az az életedre és a környezetre is káros. Az ünnep, a vallás ugyan ezek. Mindig van egy önámítás, kifogás. És ez az önbecsapás még annál is istentelenebb tett, mint az ünnepek elanyagiasodása. Mert ez utóbbi is miért létezhet? Az ember gyarlósága miatt. De az ember mindig tagad és hárít, megmagyaráz és kifogással él.

Tehát azért, mert valakinél ez az ünnep másról szól, a családról, az állítólagos szeretetről, attól még annak a gyökere pogány. Mindegy a ház külleme, ha az alapzata változatlan és abban élsz. Tehát elsősorban nem az a lényeges, ami fentebb fel lett sorolva az ünnep árnyoldalaként, hanem az, hogy aki ezt ünnepli, az is részt vesz ezekben valamilyen módon. És az, hogy vajon az ember felismeri-e magában a Lélek segedelmével a képmutatását. Olyan ez, mint amikor sokan kifogásolják a megosztott tartalmakat a közösségi médiában, hogy sokszor ez mennyire előnytelenül ábrázolja és megalázza az embert és kinevetteti magát. De közben arról elfelejtkeznek azok, akik ezt hangoztatják, hogy ők ugyan úgy tartalmat gyártanak ezen site-okon, tehát valamilyen szinten azt teszik ők is nap mint nap. Erre mondja Krisztus, hogy vak vezet világtalant. Az emberi önámításnál nincsen lélekrombolóbb. Ezt az ünnepet is meghonosították, és minden negatív hozadéka miatt is azért ennyire népszerű, mert az ember is ilyen valahol: erre vágyik, ilyen formában is. Minden más kifogás. Magam már nem tartom évek óta ezt sem és mást sem, és hálát is adok ezért a Szent Léleknek! Ez a lelki szabadság és nyugodalom. Nincsen három napig hordott álarc és képmutató szeretet-mutatás, ima a kivételekért.

Legyen meg a hitünk szerint!

A Szent Lélek akarat valósuljon meg!

Üdv.

#11.

Bocsi, de a szaturnália nem is dec. 25-én volt. Dec. 17-én volt eredetileg a királyság korában, majd egyre hosszabbodott, végül a császárság korára hét napos lett, plusz előeste (dec. 16-23.). Több szokás persze továbbélt, ugyanakkor egyáltalán nem volt cél kiváltani vagy átvenni a szaturnáliát. Sokáig világi ünnepként szerepelt a kereszténység felvétele után is a naptárakban a karácsony mellett "feriae servorum", vagyis "rabszolgák ünnepe" néven dec. 17-én. Kb. hasonló volt, mint manapság mondjuk a karácsonyt nem vallásosan ünneplőknél az ünnep. Nincs neki kb. semmi vallási vonzata vagy ahhoz kapcsolódó felhangja még csak kulturálisan sem, de megünneplik. Vagy olyasmi, mint a szilveszter nálunk. Nem tartották vallási ünnepnek. Végül az adventi böjti időszak bevezetése (amikor nem szabad sem táncolni, sem lakomázni, sem fesztivált tartani, sem ünnepelni) elnyomta, majd a középkorra az ünnep elhalt és bizonyos szokások különböző helyeken átkerültek karácsonyra, a szilveszterre, az újévre, más az időszakban lévő ünnepekre, de különösen jelentős mértékben a farsangra. Például amire szerintem utaltál: Angliában szokás volt szerencse játékot játszani, meg hatalmas lakomát rendezni, valamint ünnepi királyt/császárt választani karácsony-újév időszakában. Egyébként a karácsony kettőssége mindig is megvolt. Az angol Christmas szó arra utal, hogy alapvetően misével meghitt módon kellett volna ünnepelni az előírások szerint, ugyanakkor sokáig léteztek az általad is említett szokások is (amelyeknek kicsapongó részét kritizálta az egyház), viszont nem a 19. századig. Már a reformáció korában éles kritika érte a szinte hedonista lakomákat, valamint jó fogódzópont volt az antikatolicizmusnak is, ami miatt aztán elhaltak. De sem a karácsonyfa, sem az adventi koszorú, sem a legfontosabb jelképek nem a szaturnáliából, se nem a yule-ból származnak, hanem jóval később alakultak ki (a virágzó középkortól kezdve az újkoron át a modern korig).

Mithrász és Sol Invictus eredetileg nem azonos istenségek és vallások. Mindkettő leginkább henoteista misztériumkultuszok istene volt. Kicsit a modern, akadémiai/világi történészek, vallástudósok és bibliakutatók a protoizraelita vallás alakulásáról valószínűsítenek: volt El a kánaáni és arámi panteonok feje, volt Jahve, teofórikus nevekben és egyiptomi írásokban Jahu/Jahv, aki egy délről (Sínai-félsziget, Széír, Edom, Egyiptom határvidéke, Arab-félsziget északnyugati része, Negev) istenség volt, valamint voltak kisebb, de jelentős istenek, például El Shaddai (az amoritáknál Bel Sadu), akiket a bibliai kronológia szerinti bírák korában azonosnak kezdtek tekinteni, tulajdonságaikat összeolvasztották. Ez az istenség lett Izrael és Júda nemzeti istene és a királyi család istene. Emellett még jó sokáig nem monoteizmusról (ahogy a Biblia próbálja bemutatni), hanem henoteizmusról (több isten kultusza, de van egy kimagaslóan elsődleges), majd monolátriáról (több istenben való hit, de egy imádata) beszélhetünk. Valami hasonló történt ezekkel a kultuszokkal is. Jött Mithrász kb. a kereszténységgel egyszerre keletről, aki egy alaposan romanizált perzsa eredetű jazata volt. Volt Sol Invictus, aki több történész szerint maga is összeolvadt istenség volt az ősi latin Sol kultuszból, valamint az arab-szír-római Elgabalus ötvözete volt. A kettőt egy idő után azonosnak kezdték egyesek tekinteni, de konkrét azonosítás nem ment végbe. Mivel a hagyományos, klasszikus görög-római vallás összeesve haldokolt, ezért a hétköznapi emberek különféle keleti eredetű vallásokban kezdtek el hinni. Mithrasz-kultusz, kereszténység, manicheizmus, Ozirisz-kultusz, Kübelé-kultusz stb. A mithraizmusnak tényleg volt dec. 25-én ünnepe, de egyedül annak. Badarságok a mindenféle táblázatok, amelyek 9000 istenséget sorolnak fel, akik a készítők szerint akkor születtek, még Krisnát, Zoroasztert, Dionüszoszt, Hóruszt, meg a Buddhát is beleértve. Ezek a táblázatok eleve a Jézus-mítoszosok körében népszerűek, akik már csak azért is komolyan vehetetlenek, mert a kritikus történettudomány által igazolt személyeket (pl.: Jézus, Buddha, Zoroaszter) olyan mitikus alakokkal, istenségekkel hoznak egy lapra, akiket a saját követőik is égi istenségeknek tartottak (pl.: Hórusz). Ennek oka határozott volt: mivel ezen vallások követői vagy nem kívántak részt venni a szaturnáliákban, vagy épp, hogy mindkettőben rész akartak venni, ezért utána ünnepeltek. Másrészt a napfordulók és nap-éjegyenlőségek nem játszottak különösebben nagy szerepet az ókori politeista vallásokban. A görögöknek egy ilyen ünnepük sem volt, ellenben a március végi dionüszia hatalmas ünnepnek számított. A rómaiaknak bár volt november 25-én egy brumália nevű ünnepük, de nagyon késői és kicsi volt. Ahhoz képest mondjuk a lupercália vagy a szaturnália sokkal nagyobb volt. Ez az asszociáció sokkal inkább az újpogányoktól ered (pl. wicca).

Egyébként a legkorábbi keresztények nem ünnepelték kimondottan a karácsonyt, valamint Jézus születését. A vízkeresztet tartották, ami a második legrégebbi keresztény ünnep. Ennek többek között része volt Jézus születésének ünneplése is, mivel egyesek úgy vélték, hogy tényleg ekkor született. Ugyanakkor ez csak egy része volt az ünnepnek. Ekkor ünnepelték a napkeleti bölcsek hódolatát, a Jordán folyóban való megkeresztelkedését Jézusnak, illetve Jézus a kánai mennyegzőn tett első csodáját is. Hasonló volt, mint ma a buddhistáknál a vészák, ami szintén egy hatalmas összetett ünnep. Ennek oka részben az volt, hogy a zsidó kultúrában a születésnap kisebb jelentőségű volt, mint a halál napja. Ünnepelték (a királyoknak mindjárt kettő is volt: a valódi/biológiai születés, meg a koronázás évfordulója), de kisebb jelentőségű volt. Később jelent meg az igény egy önálló ünnepre. Ekkor az egyes közösségek önállóan más-más időpontokban ünnepeltek. Az egyiptomi koptok például sokáig májusban. Az örmények maradtak a januárnál (és a mai napig is akkor tartják). Egyes görögök áprilisban tartották. Szent Hüppolütoszék meg dec. 25-én. A vicc az, hogy nem tudjuk, hogy a mithraizmus vagy a kereszténység ünnepelt először ezen a napon. Ettől függetlenül a legtöbb kutató szerint függetlenül alakult ki a két hagyomány. Sok patrisztikus szerző szerint ugyanis Jézus márc. 25-én fogant, ami a teremtés időpontja volt szerintük. Megint mások akkorra tették a pészahot Jézus halálának évében. Megint mások egyéb hagyományok alapján számoltak. Lényeg, ami lényeg: ez csak egyetlen dátum volt, a keresztények meg minden hónapban legalább egyszer ünnepeltek: jan. 06., jan. 10., márc. 25., ápr. 06., máj. 12., szukkot dátuma, nov. 25., dec. 20., dec. 25. stb. Végül aztán azért ezt fogadták el, mivel a mithraizmussal ekkor már nagyon kiélezett rivalizálásban állt a kereszténység a tekintetben, hogy ki váltsa le a római vallást. A korábban támogatott mithraizmus helyett a császár a kereszténységet karolta fel, így szabályosan meg akarta versenyeztetni a két kultuszt.

Egyébként erről írtam már egy fejtegetést: https://www.gyakorikerdesek.hu/unnepek__karacsony__12512391-..

Ajánlom Spencer McDaniel írásait is. Bár ő is történész, de szeret könnyebben emészthető fejtegetéseket is írni.

Amúgy történész vagyok, engem is lehet kérdezni!