Akiknek több rokona van, azoktól kérdem, ti hogy szoktátok megoldani a karácsonyi mizériát? Mesélnétek a nálatok lévő szokásokról, hogy kit mennyi ideig és mikor látogattok, kinek adtok ajándékot is, Szenteste hol vagytok, ki főz hány főre, ilyesmi?

ITthon vagyunk kettesben.

1100+ km-re élünk, de Covid előtt 8 felé mentünk. Gyűlöltem az egészet - nekem nem kellett főzni, hurrá!, csak éppen 10 nap alatt vagy 4000 km-t utaztunk, közös kettesben töltött karácsony nem volt, hanem mindig "valahol".

Covid és azóta nem megyünk haza. Hál a jó égnek!

Elmegyünk októberben meglátogatni őket, és aki akar, kijöhet (nem szoktak, mert "sokat kell utazni - anyád, nekünk is).

De végre VAN karácsonyunk nyugalomban, kettesben, fenyővel.

Hogyha egyedül élnék, akkor sem mennék haza az "ünnepekre", mert nettó idegbaj.

Szenteste ketten vagyunk a férjemmel. 25-én a szüleihez megyünk, 26-án az enyémekhez. Ezek a látogatások elviszik a napot, de van, hogy a szüleim jönnek hozzánk és nem mi megyünk. Nem ajandekozunk, csak egymasnak es a szülőknek, a többiek max. jelképeset kapnak. (10 testvérünk van összesen, a felének van már családja is, anyagi csőd lenne mindnek ajándékozni)

Szenteste én főzök, a férjem díszíti a fát, utána besegít a főzésbe. 6 körül eszünk, beszélgetünk, karácsonyi filmezünk. Délelőtt sétálunk, mert a faluba van ablak díszítés program, amitől nagyon hangulatos a séta hó nélkül is.

Nem bánnánk, ha nem kéne kötelező látogatást tenni ilyenkor, egyszer elutaztak a szülei, az volt a legnyugisabb karácsonyunk.

Ja és 26-án este jön hozzánk egy barátunk, aki egyedül él, nagyon szeretjük, szóval szívesen látjuk. Dumálunk, társasozunk, filmezunk együtt. Vele ajándékozunk is.

Régebben jártunk éjféli misére, de itt a faluban nincs, kocsi híján messzebre nem megyünk. Így marad az online mise és a karácsonyi dalok.

Hárman vagyunk testvérek, férjemék ketten.

Szenteste mindenki otthon van (anyós beteg, pár éve magunkhoz vettük, anyu pedig két éve lett özvegy, azóta szenteste nálunk van).

Karácsony napján hagyományosan a férjem családjáé, másnap az én családomé. Imádok főzni, kikapcsol, szívesen vállalom, hogy 25-én ebéd nálunk. Este pedig átvándorlunk sógoromékhoz.

26-án reggel nővéremnél bundáskenyér buli, aztán anyunál ebédel minden gyerek, unoka; az este meg változik, évente cserélünk. Nekem mindkét testvérem elvált, de a volt párjaik úgy megszokták a rendszert, hogy a láthatással simán elkalmazkodnak hozzá, nincs belőle vita.

Szenteste kettesben a párommal (amíg a gyerekek itthon laktak, addig értelemszerüen velük is)

Elsö napon jönnek a gyerekek családostól, a második napra nincs semmi extra.

Ajándék csak gyerekeknek van, a felnöttek nem adnak senkinek semmit. Azóta nincs stressz, egyrészt a "mit vegyek nekik", másrészt a "mit csináljak a kapott cuccokkal, amikre semmi szükség" témák megszüntek.

Nekem négy gyerekem van és mindegyik családos. Minden évben egyeztetünk, ki hova megy és mikor ér rá:) Senki felé nincs elvárás nyomás, hogy együtt legyünk. Tudom, milyen a kötelező részvétel az sosem emeli az ünnepi hangulatot. A főzést is összehangoljuk. Mindenki hoz valamit, hozzá tesz.

Minden évben megbeszéljük, hogy csak a gyerekek kapnak. Persze sosincs így:)

Magam részéről én már nyáron elkezdem gyártani az ajándékokat befőttek, lekvárok, savanyúságok, pikáns olajok elkészítésével. Minden család kap egy ilyen kosarat a gyerekek koruknak megfelelő ajándékot.

Mi a gyerekek születése előtt vándoroltunk. 24-én kettesben otthon, másnap egyikünk szülei, következő nap a másik, majd a nagyszüleim (ők egy faluban laknak). Aztán mire hazaértünk december 29-30 takarítás, kis főzés és újra munka. Fárasztó volt és mindenhol ünnepi ebéd vagy vacsora, de összevonni nem lehet őket, így a végén a bejgli látványától rosszul voltam. Nekem egy testvérem van, a férjemnek is egy, mire összehangoltuk, hogy mindenkinek alkalmas napot találjunk, kihullott a hajam is.

A gyerekek óta itthon vagyunk. Egy nap a szülőké, most már eljönnek ők is, mivel megmondtuk, hogy itthon is lesz karácsonyfa, fények, idő az ajándékok kipróbalására és nem fogok napi 100-120 km-t autózni úgy, hogy szegény gyerekek épphogy kibontják a játékot, már dobhatják a csomagtartóba és irány tovább. Azóta tudnak a rokonok is jönni hozzánk.

Én többet nem fogok ünnepek miatt vándorolni, békét akarok és látni a gyerekeket a saját fánk alatt játszani, reggel kényelmesen reggelizni és elindulni kirándulni (szánkózni) együtt.

Gyerekkoromban úgy volt, hogy szenteste otthon, első nap pótapám szülei, másnap anyám szülei. Én emg a téliszünetben elmentem apukámhoz később.

Most úgy van, hogy szenteste otthon, első nap anyósom összecsődít minket meg sógornőmet a felnőtt gyerekeivel együtt, alaphangon 30 ember lassa a gyerekekkel. Másnap anyukám ősszecsődít minket meg a tesómat az anyukájánál, hogy ne kelljen külön menni a Dédihez is. És utána a téli szünet egy alkalmatos napján felcihelődünk, és a szűk családomat elhurcolom apámékhoz. Ott ilyen szempontból szerencsére nincsenek plusz tesóim, mert akkor nem tudom, mit csinálnánk. :)

Ez így nekünk jó, szenteste nyugi van, utána meg 3 nap szociális élet, tökéletes egyensúly :)