Mi a tökömnek kell locsolkodni?

#3.

Már nem azért, de ez ökörség. XD A víz ősidők óta a tisztaság jelképe és a jó termés (emiatt közvetve a termékenység) jelképe is. A locsolkodás részben a keresztelőkhöz kapcsolódik (azok is húsvétkor voltak), részben pedig a népi hiedelmekhez. Valóban kapcsolódik hozzá termékenység, de semmi olyan jellegű szimbolika nincs benne.

#Kérdező:

Én is rühelltem kisfiúként. Pláne, hogy apukám szerintem élvezte, hogy jó büdös kölnit vett... Azt meg mindkét szülő élvezte, hogy valami számomra, akkori fejjel teljesen értelmetlen szöveget motyogtam el, ami a felnőtteknek marha vicces és cuki...

Amúgy mondd el, hogy nem akarod, mert hülyeségnek tartod.

Nem értem, hogy ehhez az egy hagyományhoz miért ragaszkodnak egyesek ennyire makacsul, ha száz év alatt szinte az összes ünnepünk kiveszett.

#6 Nem magamtól találtam ki.

[link]

#7.

A cikk már ott hibádzik, hogy összekapcsolja egy hagyománynak a tojást és a locsolkodást. Bár tény, hogy a locsolkodásért színes tojást adtak, de a kettő dolog olyannyira nem egy, hogy a két szokás elterjedtsége, jelenléte sem azonos.

Az írott/hímes tojás kb. a korai középkor óta része a húsvétnak. Már a zsidó pészah széderesti vacsorájának is része volt a tojás, valamint a nagyböjtben tiltott állati eredetű étkek közé is tartozott, amelyeket húsvét alkalmából újra ettek, így már szinte a húsvét létrejötte óta része volt a tojás a menünek, bár ekkor még nem festve, meg dekorálva. Először mezopotámiai, perzsa keresztények körében említették, hogy a húsvétot színes tojással ünnepelték. Ez minden bizonnyal egy perzsa, zoroasztriánus eredetű szokás. Náluk a norúzra, vagyis a perzsa újévre volt szokás a tojás megírása, díszítése szinte pont úgy, ahogy az nálunk is történik. Ez az ünnep a perzsáknál a világi új év kezdete is mind a mai napig és a perzsa kultúrkörben nagyon elterjedt. A tojás számukra az új év, az új élet és az örök élet szimbóluma. A dekorálás viszonylag hamar a húsvéthoz is hozzá kapcsolódott, mivel a norúz mindig nagyböjt idejére esett, így akkor nem tudták elfogyasztani a hagyományos ünnepi ételt, csak húsvétkor, amikor vége volt a böjti időszaknak. A szokás később a görögökhöz, majd a szlávokhoz is átterjedt és onnan érkezett hozzánk, magyarokhoz. Ahogy a Magyar Néprajzi Lexikon is írja, nyugaton kevésbé gyökeresedett meg, ott csak elszórtan létezett, a tojásokat pedig egyszínűre festették.

A mai napig egyébként nagy kultusza van Iránban és a környéken a már-már művészi igényű tojásírásnak, valamint tojásfestésnek nem csak a zoroasztriánusok körében: [link]

Széderesti tányér: [link]

Ezzel szemben a locsolkodás kizárólag a magyaroknál, valamint a magyarság körül élő népcsoportoknál jellemző szokás, valamint szintén ebben a térségben alakult ki, feltehetőleg valamikor a középkor folyamán.

Jól látható, hogy térben és időben a két szokás kialakulása között eléggé nagy szakadék van, még akkor is, ha a magyar kultúrában a kettő mégis összefonódott később.

Másrészt nem hinném, hogy a Telex lenne a legmegbízhatóbb forrás egy néprajzi kérdéssel kapcsolatban, ahogy arról sem lennék meggyőződve, hogy egyetlen megkérdezett néprajkutató véleményét tényként kellene kezelni. A Magyar Néprajzi Lexikont hiába cseszik oda forráshivatkozásnak, attól még semelyik fejezetben nem található említés arról, hogy a magömlés szimbóluma lenne. Másrészt a locsolkodásnak nem kizárólag termékenységvarázsló hatást tulajdonítottak, hanem egészségvarázslót is. Másrészt korábban egyetlen történésztől vagy igazából bárkitől nem hallottam még ilyen elméletről. Tátrai Zsuzsanna például egy elég híres és köztiszteletben álló magyar néprajzkutató, ugyanakkor tőle sem olvastam még ilyet soha.