Szüleimnek 25. házassági évfordulóra szeretnék egy szép verset. Írnátok verseket?

Nem.

Te ismered őket, a te szüleid, miért akarsz más tollával ékeskedni? Úgyis rájönnek, hogy nem te írtad!

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Esti sugárkoszorú (Hungarian)

Előttünk már hamvassá vált az út

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni, mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szivembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le

S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek, –

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

ROBERT BURNS:JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN

John Anderson, szívem, John

kezdetben, valaha

hajad koromsötét volt

s a homlokod sima.

Ráncos ma homlokod, John,

hajad leng deresen,

de áldás ősz fejedre,

John Anderson, szívem.

John Anderson, szívem, John,

együtt vágtunk a hegynek,

volt víg napunk elég, John,

szép emlék két öregnek.

Lefelé ballagunk már

kéz-kézben csöndesen,

s lent együtt pihenünk majd,

John Anderson, szívem.

Ezt inkább a feleség mondhatná a férjének, NEM a gyerekük!

Egyébként a 25. évforduló nem az a kor, ahol elmúlásról kellene vizionálni...

“Akit párodul melléd rendelt az ég,

Becsüld meg, szorítsd meg kezét,

És ha minden álmod valósággá válik,

Akkor se feledd el,légy hű mindhalálig”

Madách Imre

Igazatok van, a Burns vers még korai. (Sajnos magamra gondoltam... :-)

A Madách nagyon jó!

Használd a

[link]

oldalt. Van benne versszerkesztő is, ha regisztrálsz (ingyenes).