Ti mit vennétek anyósodék 45. házassági évfordulójára?

Szerintem pedig egy család ünnepe. Én az egyik gyermekük vagyok és azért így tettem fel a kérdést, hogy anyósnak, mert siralmasak a testvéreim feleségei egytől egyig. Szüleink 4 gyermeket neveltek fel tisztességgel, taníttattak minket, nagy lakodalmakat kaptunk mindannyian. Szerintem ezt igenis meg kell a gyerekeknek is ünnepelniük, hogy a szüleink 45 éve boldog házasságban élnek. Mit ünnepeljünk meg, ha ezt nem?! Lehet, hogy én vagyok a naiv, de a férjem és én egy tisztességes ajándékot vettünk nekik, ártól függetlenül mondom. De a testvéreim mind mind leszerepeltek, pedig nem minimálbérből él egyikünk sem a létminimum küszöbén. Tényleg én vagyok a hülye? Ez manapság természetes a családokban, hogy így nem figyelnek egymásra. Szüleink még nekünk is, mind a négyünknek vesznek egy kis apróságot a mi házassági évfordulóinkra, 11 éve folyamatosan a leghamarabb nősülő testvéremnek, és így sorban mindenkinek. Hol egy porszívót, hol egy asztali grillt kaptak, kaptunk. Ehhez képest most ők a 45. évfordulóra kaptak egy Penny-ben összevásárolt csomagot? Bocsi, de szerintem ez ciki. Kakaópor, konzervek, csokik, tea volt benne. Ők még aktívan dolgoznak, járnak mindennap boltba. De biztosan én vagyok a hülye...

Köszönöm a válaszokat! Valóban lehet, hogy mivel én vagyok az egyedüli lány 3 fiútestvérrel, így én érzek együtt a legjobban anyukámékkal. Persze, tudom, hogy nem kellene, hogy foglalkoztasson, de annyira felhúztam magam rajta, épp tegnap ünnepeltük. Vettem tortát, pezsgőt, segítettem anyának a főzésben. Biztosan én vagyok a naiv, de azért mert mi nem ilyen nevelést kaptunk. Mióta megnősültek mintha más értékrendet követnének. Ma szóvá tettem egyiküknek, hogy azért ennél valami komolyabbat kellett volna venni, erre a válasz az volt, ha nem tetszik, akkor jövőre el sem jönnek megünnepelni. Anyuék pedig minden névnapra, születésnapra 5-10-15 ezret adnak borítékban, ha éppen nincs ötletük venni valamit. De akkor sem Penny-ben vásárolt konzervekkel, kakaóporral tömik meg a szatyrot. Úgy adják oda a pénzt, hogy vegyetek rajta valami olyat amire szükségetek van, vagy amit nem vennénk meg magunktól. Ha épp elromlik valami, akkor arra adnak pénzt, vagy vesznek. Én biztosan sokkal jobban odafigyelek ezekre, hogy amit kapunk és el is fogadunk, azt valahogy máskor visszasegítsük, visszaadjuk. És így teszem a férjem családja felé is. Ne értsetek félre, nem vagyok angyal, és tökéletes sem, csak marhára felhúztam ezen magam tegnap! És a szomorú, hogy ezek a nők, a sógornőim egy és két diplomás emberek, és mégis ennyi eszük van, nulla!

Egyébként próbálkoztam már azzal is, hogy a négy testvér vegyen közösen ajándékot, de nálunk az megoldhatatlan. Egyik is másik is sajnálta azt az összeget, amit mondtam. Épp 5 évvel ezelőtt, a 40. évfordulóra mondtam, hogy dobjunk össze 25-25 ezret és az már egy kezdő lökés lenne anyuéknak egy új konyhabútorba. Mindannyian fel voltak háborodva, hogy még mit nem, az rengeteg pénz. Persze, az is, De amikor szépen kapják erre arra az alkalmakra a borítékokat az 5-10-15 ezerrel, akkor nem mondják, hogy ugyanmár anyu, ez rengeteg pénz! Elfogadni nem gond, csak visszaadni! Képmutatóak mind. Amikor ezt mondom nekik, a válasz az, hogy akkor el sem jönnek legközelebb. Anya se hülye, behúzza a féket és nincs boríték osztogatás, csak az a baj, hogy ő ezeket szívből adja, nem azért mert nekik olyan sok van. Mindegy. Tavaly anyuék felújították a nappalit és a konyhát, új lett minden, szószerint minden. Akkor meg ment a susmus, hogy minek nekik már új bútorzat, felújítás, adták volna az unokáknak. Na persze, én azt tanácsoltam anyuéknak, hogy amit csak tudnak azt költsenek magukra. MÉg nem annyira idősek, igenis újítsák fel a házat, jó kaják, nyaralások, wellness. Gondoljanak végre magukra is!