Szerintetek milyen egy igazán jó esküvő? (ötleteket gyűjtök)

Ami nem tetszik:

- amikor túl van szervezve, kvázi időbeosztás van, hogy mikor, mit kell csinálni

- sokat kell mászkálni helyszínek között

- nem jó a lagzi helyszíne, pl. 40 fok van, de nincs semmi légkondicionálás

- nem jó a zenekar, sokat pihennek, sokszor nincs zene

- mindenféle hülye játékok, a párnak már ciki, a közönségnek meg már unalmas

Ami tetszik:

- jó zenekar,

- lehet táncolni, van rá hely is, nincs 40 fok

- kb. mint egy buli, nincs minden perc beszabályozva

- a pár is felszabadult, nem "szerepelnek", hanem ugyanúgy, mint máskor elszórakoznak a barátaikkal

Nekem eddig a legjobb lagzik, egy falusi lagzi volt. Majdnem 200 fő volt. Végig volt zene. Már ebéddel kezdődött, és már ott is volt zenekar.

Este is nagyon jó volt a zenekar a lagziban. És ott az a szokás, hogy mindenféle körtáncok vannak. Nem párosával táncolnak az emberek. Így mindenki tud táncolni, senki sem marad ki semmiből. Nagyon jó volt.

A vendégek összetételén múlik, hogy mi a jobb. Biztos van olyan násznép, akiknek bejön a vőfélyes/játékos mizéria; más meg falra mászik tőle.

Amit mindenképp kerüljetek el: eltűnni másfél-két órányi fotózásra.

Helló!

Szerintem akkor jó az esküvő, ha a menyasszony és a vőlegény is igent mond, és a násznép jól mulat.

Sok múlik az alapelképzelésen. Milyen méretű, jellegű, időtartamú lagzit szeretne a pár.

Komolyra fordítva: Szerintem sokat segít egy jó vőfély vagy ceremóniamester, aki praktikus, jó tanácsokkal tud szolgálni már a szervezés kezdetétől.

Volt olyan ismerősöm, akik végigkóstolták a kiválasztott menüt, süteményekkel, italokkal, majd utána választottak szállítót.

Jó, ha a kiválasztott helyszín bérlésének minden részletét végigbeszélik a tulajjal.

A zenekar rengeteget számít. Ha lehet meg kell őket hallgatni valahol. Változatos ritmusok, dalok sokat dobnak a hangulaton.

A menyasszony addig próbálja a ruhát, frizurát sminket, amíg jól nem érzi magát bennük.

Érdemes a szülők tanácsát is kikéri - de nem biztos, hogy mindent meg kell fogadni belőle.

Üdv.

Én megbántam, hogy nem hagytam rábeszélni magam a fejemre valamit. Az anyukám örült volna neki.

Megbántam, hogy hagytam férjem anyjának a nagymamák kihagyását.

A lényeg a sok finom bor a sok jó ételhez.

Bár az én kezem nem kérték meg, halálra is röhögtem volna magam, az biztos.

Az első válaszoló nagyon jól összefoglalta.

Én fotósként régen túl vagyok a 100. esküvőmön, elmondom röviden a benyomásaimat.

Általában a menyasszonyokra jellemző, hogy A TÖKÉLETES esküvőt szeretnék, hogy minden a legjobb és legszebb legyen. Ez hatalmas hiba, rágörcsölnek az egészre, megakadnak részleteken, ahelyett, hogy a bulit szerveznék és jól éreznék magukat a nagy napon. Láttam már menyasszonyt hisztérikusan sírni az esküvője napján, amikor meglátta, hogy a szalvéták árnyalata nem megy az asztaldekorációhoz. Az igazán jó esküvők azok szoktak lenni, amikor mondjuk mindkét félnek már az a második házassága. Akkor már nem flancolnak annyit, nincs hülye székszoknya, masni, lufi, hanem jó kaja, jó zene, és általában hatalmas buli, felhőtlen szórakozás.

De szerencsére főleg mostanában egyre több normális, laza párral találkozom.

Amit az első válaszoló is írt, az egyszerűség, na az tényleg jó. Ha nincs túlbonyolítva. Sajnos legtöbbször még mindig az van, hogy 12-13 óra körül kezdődik a vendégvárás a fiús, lányos háznál egyaránt. Rengeteg kaja, pia kell oda is, a vendégek megérkeznek, nyáron akkor van persze a legmelegebb, 40 fok a napon. Az udvar 10%-a árnyékos, oda van bezsúfolódva hatvan ember. Aztán jön a kikérő, ami 5 perc, és ezért kell a vendégeknek előtte másfél órát szenvedniük a hőségben. Kiáll a család, beszél a vőfély, már az első percben mindenkiről ömlik a verejték, de mosolyognak, bár látszik, hogy a fenébe kívánnák már az egészet. Mindenki. A videós, fotós szenved, mert a déli napsütésben egyszerűen nem lehet normális képeket készíteni. Aki a napon áll túl világos lesz, aki az árnyékban, az meg fekete. Szenvedés az egész mindenkinek, de mosolyognak. Szuper, aztán indulhat a menet a hivatalba, beül mindenki a 60 fokos utasterű autóba izzadtan, és alig várja, hogy megérkezzen a zárt helységbe, ahol működik a klíma. Ami jó is, egészen a 30. másodpercig, amikor a betóduló emberek párája megtelíti a helységet, és nem lehet levegőt kapni. Kezdődik a szertartás, már megviselten. De mindenki mosolyog, szuper. A képeken mondjuk bántóan becsillan a vőlegény egész fején az izzadtság. A zakót többé nem meri levenni, mert az ingje úgy átázott, mint ha belemártották volna egy melegvizes medencébe. Ekkorra valószínűleg rég ugyanígy átázott a pár fehérneműje és a vőlegény zoknija is. A menyasszony már bicegve megy ki a szertartás után, mert a cipő szétnyomta a lábát. Jöhet a templomi esküvő, ott legalább nagy a légtér és tényleg hűvösebb van. Megváltás. A vendégek ilyenkor már régen unják az egészet, mindenki a 4 óra múlva esedékes vacsorára gondol. A templom után a násznép megint beül a 60 fokos utasterű autókba, és elmennek a lagzi helyszínére. Mindenki csatakosra izzadtan keresi a helyét, gratuláció, ajándékok átadása, nyitótánc, stb. Aztán végre kihozzák a forró levest, hogy még a buli beindulása előtt az addig esetlegesen elzáródott verejtékmirigyek újra megnyíljanak, és a leves gőze végképp megsemmisítse a légkondícionálók csekély hatásfokát.

Na mindegy, ezzel csak annyit akartam mondani, hogy a közhiedelemmel ellentétben szerintem nem augusztus közepe a legjobb időpont, ha jól szeretnétek érezni magatokat. Sokszor megkérdezem a párokat, hogy miért választják ezt az időpontot, és a válasz mindig: mert akkor jó idő van. Hát ha ez jó, akkor mi a rossz? Sokan félnek az esőtől, de nyáron van a legtöbb vihar egyébként.

Ah, bocs, ez most kijött belőlem. Egyébként ami fontos: a jó zene, jó kaja, jó helyszín(!), olyan, ami tényleg esküvőztetéssel foglalkozik. A rutin e tekintetben nélkülözhetetlen. Ne akarj spórolni azzal, hogy olcsóbb helyet találsz, mert általában szívás lesz vele.

Rengeteget tudnék még írni, de ha valamivel kapcsolatban konkrét kérdésed lenne, inkább írj és szívesen elmondom a tapasztalataimat.