Csak nekem van herótom, a "kötelező"ajándékozstól? A gyerekeknek oké, de a felnőtteknek?

Nem hiszek a kötelező ajándékozásban. Gyerekkoromban rájöttem, hogy pocsék vagyok benne, úgyhogy azóta senkinek nem adok semmit (hacsak meg nem száll az ihlet), pont. Ezt közlöm is az emberekkel, hogy én nem adok s persze nekem se kell, aztán azt kezdenek az infóval, amit akarnak.

Remekül működik, soha senki nem akadt ki rajtam. A párom ugyanilyen. A család pedig normális és karácsonykor is szeretet van, praktikus apró ajándékokkal, nem a pénzről és egymás túllicitálásáról szól a dolog.

A munkahelyiről még nem írtam. Hála az égnek, nálunk ilyen sose volt. Én valószínűleg közöltem volna, hogy nem, hagyjanak békén. NEM tudok ajándékozni, ha az életemről van szó se :D

Itt a gyk-n olvastam, hogy iskolásoknak még verset is kell írniuk a kihúzottnak (gondolom, Mikulásra), na én ott mondanám, hogy hagyjanak békén, pedig én még írtam is verseket anno. De ilyen hülyeséget kötelezően... Pár édességet még összepakol az ember, az nem gond, de verset...

Nem, nekem nincs, mert mi ezt megszüntettük. A karácsony a közösen eltöltött idöt jelenti és nem ajándékokat.

Ajándékot csak a kisebb (14 év alatti) gyerekek kapnak, a szülövel egyeztetve, hoyg éppen mi a gyerek kedvenc témája, illetve mit szeretne. De ez is inkább jelképes, nem sok tízezer Ft. Nagyobb - de még nem felnött - gyereknek adunk valami pénzt, mert ö tudja, hogy mit szeretne és így könnyebben össze tudja gyüjteni a rávalót.

ez a húzás a munkahelye azért kibírható... egy játék, ha nem kedveled, próbálj semleges ajándékot keresni - amiről tudod, hogy szereti, kávé, bonbon stb

Családban, rokonságban meg megbeszéltük: nem adunk külön ajándékot egymásnak (csak a gyerekeknek kis meglepetést), hanem az az ajándék, hogy együtt vagyunk, beszélgetünk, finomakat eszünk - ebbe beszállunk mindannyian, nem csak akiknél összejövünk- és örülünk egymásnak. Mindenki megkönnyebbült ettől és jól érezzük magunkat.

Én szeretek ilyen téren is "gondoskodni" azokról, akiket szeretek. PErsze voltak kísérleteink, hogy csak a gyerek kapjon ajándékot, senki más nem, maximum jelképes apróságot, de a nagyszülőknek az volt, a válasza, hogy nekik mi is gyerekek vagyunk (ami egyrészről roppant sértő, hisz nem kezelnek egyenrangú félként). Másrészt én személy szerint nem tudok megmaradni fejenként egy apróságnál, mindig meglátok valamit, aminek XY de örülne/jól állna neki/tudom, hogy régóta vágyik rá de nem meri megvenni. Most is, már mindenkinek betáraztam 2-3 ajándékot.

Munkaügyi: ha én lennék a helyedben, igazán könnyű dolgom lenne. Bár nem kedvelem minden kollégámat, beszélgetni azért csak szoktunk, figyelek rájuk, így a mindennapi apró szokásaikat ismerem, biztos tudnék valamit adni ami a munkájához köthető és jól is jönne neki. De többeknek ismerem az ízlését is, egy doboz sütivel kedveskednék nekik.

Nekem nincs, mert akinek nem akarok, annak nem adok. Akinek viszont akarok, annak szívvel és örömmel teszem. felnőtt emberek vagyunk, az isten szerelmére, lehet tudni nemet mondani.

Munkahelyen meg veszek egy doboz csokoládét, és kész.

De hát a karácsony a család ünnepe, semmi köze a munkahelyhez.

Amerikában csak azért a munkahelyen ünneplik, mert több embernek nincs caládja, mint akinek van, a munkahely a családpótlék. Meg persze a költés, a szent költés miatt.

Sütnék valami sütit, a lehető legkevesebb macerával, aztán nesze nektek, ott van. Ha nem tetszik, úgy kell nekik.