A nagymamám és a nagypapám a hétvégén ünneplik az 50. házassági évfordulójukat. Szeretnénk nekik egy verset mondani. Tudtok ebben segiteni?

Czimmermann Nikolett

Nagyszüleim házassági évfordulójára

Egy pillanat volt csupán, csípős szemek találkozása,

S lám, mi lett mostanra, mennyi öröm, mennyi hála,

Egy pillantásból szökkent, cseppnyi varázs lángja szövi,

Mi két embert szorosan, örökre összeköti.

Nagyobb tiszteletet nem hozhat semmi más,

Mint mikor végsőkig küzd, karöltve két társ.

Az élet, mint a hullámvasút, fel vagy le vet éppen,

De biztonságban vagy egy erős, biztos kézben.

Sok-sok kudarc, megpróbáltatás, igazság nélkül,

Mégis csak a szép emlék vésődik emlékül.

Hiszen egymást támogatva együtt harcoltatok,

Így tellettek, múlottak az évek és a napok.

S mostanra 40 év, hogy az álom tart,

Hozott magával jót, rosszat, szeretet, perpatvart,

S bár már nem édes szavakkal, csókokkal szerettek,

A törődés kincsei kötik össze létetek.

ez talán oda illik

E két szív régóta egymásért dobog,

e két kar 50 éve egymásba fonódott.

Jóban, rosszban kitartottatok,

egymás felé őszinték maradtatok.

Ha valaki megkérdezné tőlem mi az igaz szerelem?

Annyit mondanék: nézzen rátok s megérti teljesen.

Ahogy egymás szemébe néztek,

szinte látni a lángolást köztetek.

Ha sétáltok egymás kezét fogva,

hogy szeretitek egymást mindenki tudja.

Ti ketten egymás részei vagytok,

50 éve egymáshoz tartoztok.

A bánatban egymásnak vigaszt nyújtottatok,

örömben együtt vigadtatok.

Bár az élet sok akadályt gördített elétek,

szerelmetekkel mindet legyőztétek.

Életet adtatok két leánynak,

akik apáinkal életet adtak nekünk unokáknak.

Az élet bármerre is sodor minket,

mindig szeretni fogunk titeket.

Ezért csak egyet kérek legyetek nagyon boldogok,

amíg csak lehet.