Elolvasnátok a pohárköszöntőmet amit a nővéremnek írtam és véleményeznétek?

POHÁRKÖSZÖNTŐ

Szeretettel köszöntöm a menyasszonyt, a vőlegényt, a szülőket, nagyszülőket, barátokat, munka¬társakat, mindenkit, akik eljöttek erre a csodás alkalomra. A nővérem felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha beszédet mondanék az esküvőn. Bevallom nagyon megijedtem az egésztől, de ugyanakkor elmondhatatlanul jól is esett ez a kérés. Rengeteget gondolkodtam rajta, hogy vajon ilyenkor mit is kell mondani, milyen frappáns beszédet kell tartani.

Kedves Niki! Már lassan 17 éve, hogy a nővérem vagy. Mikor pici baba voltam, anya azt mondta, hogy rengeteget foglalkoztál velem, mindig játszani akartál, megetetni, vagy csak úgy kivenni a kiságyamból és velem lenni. Ezekre sajnos én már nem emlékszem, hisz nagyon kicsi voltam. Ahogy telt az idő, és szépen lassan elkezdtünk felnőni, belőled, gyermekből kamasz lett, én pedig csecsemőből gyermekké cseperedtem. Egyre többször volt, hogy nem értettünk egyet, és ilyenkor vagy Te, vagy én (de egyikünk biztos) besértődött a másikra. De mindig volt valami, amiért kibékültünk. Vagy azért, mert olyan történt egyikünkkel, amit muszáj volt megosztani egymással, vagy azért, mert már hiányzott a másik társasága. Nagyon ragaszkodtam Hozzád, mindennél jobban szerettelek (és a mai napig szeretlek is) ezt láttad Te is. És biztos vagyok benne, hogy az érzés kölcsönös volt, noha sokszor nem mutattad ki. Később átvettem a kamasz szerepét, Te pedig lassacskán érett nő lettél. Egyetemre mentél, egyre kevesebbet találkoztunk, és talán ekkor kezdett a kapcsolatunk mélyebb lenni. Ma már dolgozol, és el is költöztél otthonról, de csaknem minden nap beszélünk telefonon, ami tényleg nagyon sokat jelent nekem. Rengeteg mindent köszönhetek Neked! Például, hogy azzá váltam, aki most vagyok. Megbocsátottad a baklövéseimet, a gúnyolódásaimat, mindent, amivel megbántottalak régebben. Tisztellek azért, aki vagy, mert ritka az ilyen odaadó, aggódó, jószívű, szeretetreméltó nő, mint Te. Köszönöm, hogy mindig itt vagy nekem Tesó, ha szükségem van rád!

Kedves Zoli! Szólíthatnálak akár második testvéremnek, hisz már úgy tekintek Rád, mint az én egyetlen bátyámra, aki vigyáz rám bármi is legyen. Nagyon régóta ismerlek, mondhatni, hogy a fél életem óta, bár eléggé furán hangzik, de ez az igazság. Körülbelül 8 éves lehettem, mikor először találkoztunk, ma pedig már majdnem 17. Egész fiatal voltál, amikor először eljöttél nálunk, nagyon meg voltál szeppenve, de gyorsan feloldódtál az új környezetben. Mindenki hamar befogadott Téged a kis családunkba, bár ezen nem csodálkozom, mert jó ember vagy, aki szeretetre méltó, humoros és nem utolsósorban megértő! Jobb férjet már álmodni se tudna Niki. Neked is köszönöm szépen, hogy Te is próbáltál a jó útra téríteni, ha rossz fát tettem a tűzre. Köszönöm Neked a megértő szavakat, a jó tanácsokat, azt, hogyha magam alatt voltam akár egy szóval felvidítottál, hogy türelmes voltál velem és még sorolhatnám!

Soha sem gondoltam volna, hogy olyan hamar meglehet találni a szerelmet, mint ahogy Ti tettétek. Hiszen még csak 15 vagy 16 évesek lehettetek, amikor elkezdtetek járni. Osztálytársak voltatok középiskolában, egyetemen pedig ugyanazt a szakot választottátok, csak azért, hogy együtt maradhassatok. És Ti egyetem után is együtt maradtatok a mai napig, ami ide s tova 9 éve. Nagyon irigyellek mindkettőtöket, hogy ilyen szerencsések voltatok. Annyi mindenen mentetek keresztül együtt, ott voltatok a másiknak bármi történt, és hosszabb távollét után is ugyanúgy (vagy még jobban) szerettétek egymást. Emlékeztek arra, amikor Zoli nálunk aludt, és anyáék ágyán letámadtatok és csak csikoltatok? Vagy amikor együtt mentünk strandra? Vagy arra mondjuk, amikor agymosást tartottatok nekem? Igen, én még erre is örömmel tekintek vissza, mert azoknak a megdorgálásoknak köszönhetően vagyok az, aki. Biztos vagyok benne, hogy remek szülők lesztek, és gyönyörű gyerekeitek lesznek. Köszönök még egyszer mindent!

Boldogságban, szeretetben, egészségben gazdag házasságot szeretnék nektek kívánni!

Niki és Zoli tiszteletére!

(körülbelül fél óra alatt hoztam össze ezt a kis szöveget!)