Mittol lesz egy unnepi beszed sikeres?

Például attól, ha HELYESEN írsz.

Egyébként pedig:

"A jó beszéd legyen rövid. A rossz - még rövidebb."

(ismeretlen szerző)

Kedves Tanáraink, Tanítóink! Kedves Diáktársak!

A Pilvax Kávéház pincére ugyanazzal a rezignált arccal szolgálta fel a feketét a hátsó asztalnál ülő, nagyrészt fiatalokból álló társaságnak március 15-én reggel is, mint minden más napon. Nem is sejthette, hogy annál az asztalnál valami nagy-nagy dolog készül. A kávéház félhomályából indult el egy vékony bajuszú fiatalember, Petőfi Sándor, és néhány fiatal hittársa, hogy hangot adjanak a bennük feszülő igazságérzetnek és szabadságvágynak. Ők meghallgatták az Úr parancsát, ahogy az Jeremiás könyvében meg van írva: „Ki ki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és ki ki az ő felebarátjának”.

Szerencsére volt is kinek hirdetni. A napvilágra érve hamarosan széles tömegek sorakoztak fel mögöttük, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőinél már egy egész nemzethez szónokolhassanak szabadságról, hazaszeretetről, függetlenségről, sajtószabadságról, egyenlőségről, testvériségről és az elnyomás minden formájának tagadásáról.

„Talpra magyar!” – kiáltotta Petőfi, és nemzet visszakiáltott. „Rabok legyünk vagy szabadok?” – kérdezte ekkor tőlük, és a nép sorsot választott magának. Nem is akármilyet. Egy olyan sorsot, amelytől megremegtek a schönbrunni kastély aranyozott falai. Megremegtek tőle királyok és császárok, és megremegett tőle egész Európa.

A magyar nép sorsot választott!!!

Nem kért többet a hazugságokból, az elnyomásból, és nem kért többet abból, hogy másodrendű polgár legyen a hazájában és Európában.

A magyar nép öntudatra ébredt!

Március 15. a magyar nép öntudatra ébredésének ünnepe.

Egy elnyomott nép élni akarásának végső és elkeseredett kiáltása, amely megmutatta a világnak, hogy él még egy nemzet a Kárpátok ölelő karjai között, amely képes az öngondoskodásra, amely képes hangot adni az érzéseinek, vágyainak, és amely méltó egykori dicső őseihez.

Ma is ez a dolgunk.