Március 15. -e?

tedd amit petőfi!

idd le magad a sárga földig feltűnősködj, és a végén még jól is elsülhet

Dinsztelt nanárok, züllők, diáktáncsak!

Most, amikor eljött, ne feledkezzünk meg a nagydologról. 48 idusán, a szakadó esőben, a nemzet lépcsőjén. És táncsak Mihály nem volt ott, de ment a nép és kiadták a mentelmi jogát. Esett az eső, és esett a forint árfolyam. Mert kevés volt a réz. A réz angyalát. Ágyúját. És akkor Gábor Áron énekes madara felröppent a vármegye házára. Házara. Ja nem, haza. Hozzák haza a katonákat. Pont. 12. 12 pont hu. Kinyomtatták. Lampert és Hoffman. A rozsdás láncot kifényesítették, de később elvesztették. Petőfi kereste, de ő sem találta meg. Aztán később Petőfit is keresték, de őt sem találták meg. Elesett. Világos?

A 13 bértanú, Virág elvtárs, Virág úr, bocsánat, majd kérni fog valami. Sört nem, mert azt nem szereti. Azóta nem koccintunk sörrel.

És most, ünnepi beszédem végén zárszóként Petőfit idézném: Ej, mi a kő!