Tényleg fura ha valaki csak egy cserepes krizantémmal és 6 mécsessel díszíti fel ilyenkor a szülei sírját?

Képmutatás ez az egész.

Nem temetőbe járó vagyok meg fiatal..de ezer olyan esetet tudok én is, hogy ja viszik a tízezres dolgokat, meg minden, évközben meg semmi.

Vagy a másik véglet; ilyenkor söprik le a tavalyit.

#1

De, versenyt csinálnak belőle, és ez a baj.

Nem fura. De vannak emberek, akik mindenkit mindenért megszólnak. Úgyis találnak okot; tök mindegy, mi az.

Velük nem kell foglalkozni.

Mi még ennyit sem szoktunk. Ennek egyik oka, hogy a hozzátartozóim egy jó része templomi urnafülkében van és nem lehet oda szinte semmit vinni. Aki meg temetőben van, ott ültetve vannak növények, mert olyan a sír.

Így mi csak mécsest szoktunk vinni

Van egy mondás, miszerint:

"Van aki a szájával szereti a hazáját/a nemzetet, míg más a szívével. Az előbbinek egy szavát se hidd el!"

Na most ugyanez igaz az elhunyt szeretteiket gyászolókra is. Aki csak a szájával és virágok meg mécsesek tengerével emlékezik a szeretteire, annak egy szavát se hidd el. Az a sok virág és sok mécses a legtöbbször csak a külvilágnak szól, nem az elhunyt hozzátartozónak. Sokan úgy gondolják (tévesen), hogy az a szeretet mértékegysége, ha minél jobban beborítják, elhalmozzák a sírt. És persze ezt mindenki másnak is látnia kell, mert csak így van értelme.

Aki egy szál virággal a sírnál megállva, vagy akár csak egyetlen mécsessel is ŐSZINTÉN visszagondol a múltra és felidézi magában néhány percre a szép emlékeket, az máris sokkal többet tett, mint aki telehordja krizantémmal, de már nincsenek a szívében szép emlékek, csak a kifelé mutogatás.

Én teljesen úgy gondolkodom, ahogy te, kérdező. Nem a virágok és a mécsesek mennyiségétől függ az elhunyt családtagjaim iránt érzett szeretetem. Nem a külvilágnak mutogatva szeretem őket, hanem belülről fakad, a szívemből. És ha úgy adódik, egyetlen szál virággal vagy egyetlen mécsessel is kiállok akár az édesapám és a nagyszüleim sírjához is, felidézve magamban a múltat, nem érdekel ki mit mond vagy gondol erről. És én év közben is megteszem, akkor is, ha emiatt épp 200 km-t kell utaznom a sírokhoz. Az otthon maradt távolabbi rokonaim meg év közben egyetlen egyszer sem mennek ki a temetőbe, csak mindenszentekkor. Nem számít, ki mit mond vagy gondol. Az számít, hogy mit érez az ember. Azt meg a "pletykálkodó" idegenek úgy sem tudják, úgy sem érzik.