Tudnátok segíteni ballagasi beszédet írni?

Ahányat eddig végig hallgattam, mind baromi hosszú és unalmas volt, pár meghatónak szánt betéttel. Idézetek százéves versekből, búcsút veszünk, felnövünk, kezdődik az élet, köszönjük tanárainknak és szüleinknek, visszatérünk majd, ki ki a saját útján megy tovább, ne szomorkodjatok, bla bla bla bla bla...

Hogy milyen hosszú legyen? Attól függ. Ha te fogsz egyedül beszédet mondani, akkor kénytelen leszel sokáig beszélni, hogy kitöltsd a "műsoridőt". Ha 5 másik ember meg az igazgató mellett mondasz egy beszédet, akkor bőven elég egy nagybetűs oldal.

Az én iskoláimban ez 1 emberre szokott hárulni, kb. 5-6 oldalt lapoztak végig, mire elmondták az egészet, de mondom, azokat mindenki unta. Persze van 1-2 szülő, aki megkönnyezi, de csak a saját gyerekük miatt, meg mert fáj a lábuk az ünneplőscipőben.

Megfogalmazni lehetőleg szépen próbáld... gondolom azért van egy kis érzéked a dologhoz, ha téged választottak erre a feladatra. Próbálj kreatív lenni és egyedi. Az elején köszöntsd a népet, az osztályokat. Ha már rögtön elsütsz egy jó poént mondjuk az időjárásról, azzal máris eléred, hogy oda fognak rád figyelni.

Sajnos nagyon újat nem tudsz csinálni, a szokásos szövegeket végig kell nyomni... köszönet az iskolának, a tanároknak, a szülőknek, gratuláció az osztályoknak, valami búcsúról szóló vers... de akár te is írhatsz egy pár sorosat. Az már valami lenne.

Vagy pl. egy mesekönyvből idézni a gyászmadár költők rémségei helyett.

Próbálkozz...

Neten lehet találni egy csomót, azokból meríthetsz. Általánosságokon túl szerintem érdemes lenne felidézni néhány emlékezetes pillanatot, akár anekdota szerűen.

Ha nem ereszted bő lére, azért mindenki hálás lesz :).

Én ezt mondom:

„ Olyan az én iskolám is

Akárcsak a többi ház.

S mégsem olyan, mert abban a

Szellem lakik, a tudás.

Szeretettel gondolok rá

S ha előtte elmegyek

Mint hű fia, tisztelettel

Meghajtom a fejem. ”

Kedves tanáraink, diáktársaink és kedves vendégeink!

Nyolc évvel ezelőtt, amikor először jöttünk az évnyitóra, még nem gondoltuk, hogy így repülnek az évek.

A tanító néni szava, mely törvény volt, messzehangzóan sokáig kísért bennünket. Ez a hatás persze az évek során veszített erejéből, különösen most a kamaszkorba érve.

Ezért kell köszönetet mondanom a magam és társaim nevében a tanárainknak, a szüleinknek, azért a sok türelemért és segítő fáradozásért, amit értünk tettek.

Ők biztosan tudták, hogy minden szájrándítás és tiszteletlenség idővel megváltozik, és a sok szép, amiről beszéltek nekünk, egyszer a tulajdonságaink közé fog tartozni.

Azt kérjük, hogy a dolgos tanórákra, tanulmányi versenyekre, művészeti bemutatókra, a közös kirándulásokra, sikeres rendezvényekre és a pályaválasztás küzdelmeire szeretettel emlékezzenek!

Ma szólt utoljára nekünk a csengő, gyönyörűen feldíszített iskolánkban… rövidesen már csak emlék lesz egy-egy fiú vagy lány; valamelyik osztályból, aki egy pillanatra összezavarta az egész világot, és olyan könnyen feledtette velünk kötelességünket a tanulást.

Búcsúzunk iskolatársainktól, elsősorban tőletek hetedikesek, hiszen ezentúl ti lesztek a nagyok, akikre mindenki felnéz majd.

Drága szüleink! Igyekszünk szorgalmunkkal és becsületünkkel meghálálni mindazt, amit értünk tettetek, amit szavakba nem is lehet foglalni.

A deszkás cipők, a flitteres pólók, az összefirkált padok nélkül mi mindannyian ugyanazok vagyunk: xy-s diákok, akik nem a világban kerestünk még barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.

Kedves ISKOLÁM!

Nemcsak komoly tudást, hanem olyan művészeti érzékenységet is adtál az ének-zene, rajz és tánc-tagozaton, amit csak a jó iskola adhat. Szerettem a pizzádat a büfében, a hosszú sort a menzán, a diáknapokat és a nyári szüneteket.

Babits Mihály szavaival köszönünk el végleg:

„Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert cél és értelem emberi fogalmak. A világnak nincs rájuk szüksége. A világ több, mint minden emberi. Hiszek a világban, mert eszem el nem éri. Én hiszek a harcban, az ész harcában. Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot. Hiszek a lélekben, mely szereti a világot. S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek. A szépségben, melyért kiáltoz az anyag. A szeretetben, melyért epednek a népek. Ember vagyok, s hiszek az emberben. „