Ballagásra engem kértek fel, hogy írjak egy beszédet a ballagó diákoknak, de én beszéd helyett inkább verset választottam. Nektek hogy tetszik? Többi lent

Nagyon sokat jelentenek nekem, és az egyik barátnőmnek az idei nyolcadikosok, hiányozni fognak nekünk..ezért szerettem volna írni egy mélyebb, érzelmesebb verset. Nektek hogy tetszik?

Nincs már messze a tanév vége,

De ezeket még tudnotok kéne:

Reméljük, nem felejtetek el minket,

Miközben új diákok mellett kezdtek egy új életet.

Új barátok, új tanárok...

Szerelembe estek, s minket lassan kihevertek,

De esetleg, ha ez majd megtörténne,

Gondoljatok Ránk, Ránk, akik Titeket örökké szeretnek !

Remélem egyszer érezni fogjátok az arcotokon azt a könnycseppet,

Amely a ballagási képetekre szemünkből lecseppen,

Hogy érezni fogjátok a szenvedést, mikor utoljára láttok Minket,

Érezni fogjátok a jelenlétünket, mikor épp egy diáktársatokkal szemeztek.

Látni fogtok -e Minket, ha egy másik lány szemébe néztek ?

Meglátjátok -e azt másban, amit bennünk láttatok ?

El tudtok -e majd feledni Minket ?

Nélkületek minden más lesz !

Az iskola csendes, a termek nélkületek üresek lesznek...

Szívünkből most Ti egy darabot magatokkal visztek,

Egy darabot, amely örökké szeret majd Titeket,

Szívünk másik darabja marad nálunk,

Amely majd Rátok emlékeztet.