Ballagásra osztályfőnöknek búcsúztató beszéd?

Nekem anno 4 éve ez volt:

Kedves ballagó diáktársaim, Tisztelt szülők, vendégek, Kedves tanáraink

Díszbe öltözött az iskola és bízom benne, hogy díszbe öltözött a napokban a lelkünk. Csodálatos dolog az iskola és mindannyiunk életében a ballagási ünnepség. Sírunk és nevetünk, bizakodunk és kételkedünk.

Itt az idő, hogy egyre közelebb kerüljünk az úgynevezett "nagybetűs élethez" Müller Péter szavait idézve:

„Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál. Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne, oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön,- de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen. Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is, de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod: a TE DALOD SZÓL !

Remélem mindenkinek a szeme előtt lebeg a cél, hogy hová szeretne eljutni mit szeretne elérni az életben, kívánom minden diáktársamnak a legjobbakat és nagyon sok kitartást!

Most pedig a 12/C osztály nevében szeretnék XY tanárnőtől elbúcsúzni:

Mintha csak ma lett volna a nap amikor szorongva beléptünk a nagy faajtón féltünk az idegentől. Pár nap múlva már ismerős volt a járás az osztály és az osztályfőnökünk. Nem tett igazából semmi különöset, próbált minket az életre nevelni, arra, hogy sose szabad feladni. Pár hét múlva azon kaptuk magunkat, hogy megszerettük a tanárnőt. A közös élmények a kirándulások és a tanórák. Rengeteg emlékkel és élménnel lettünk gazdagabbak. Lettünk embereket felkapaszkodni és lemorzsolódni. De az osztályfőnökünk, mindig erőt adott nekünk, tudta mikor mit kell mondani, reményt adott és tanított. És mikor már megszoktuk egymást, akkor kell elválnunk, és egy új közösségbe beilleszkedni. Mégis azt mondom, ha nehezen is, de sikerülni fog mivel megtanított minden alapvető dologra ami az élethez szükséges!

Még egyszer köszönjük a munkáját!