Nagyon szép anyáknapi verselet keresek (? )

Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó

virág voltam álmomban,

édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál.

Szerintem ez szép

KÖNNYCSEPP A VIRÁGON

Mért mondanám, köszönöm?

Hogy ha az nem elég!

Ennél az Élet többet ér!

Mért lennék hálás? - nem tudom.

Hogy ha a hála,

A csodálatot szavakba zárja!

Mért vennék virágot?

Mikor az Ő maga!

S tőle a gyermek sem csak azt kapja!

Mért szökne könny a szemembe?

Istenemre!

Miért?

Ha ez se fejezné ki,

Nekem Ő mit ér!

Ő!

Ki adott egy fiút a világnak!

És egy egész világot a fiúnak!

Odaadta a színeket,

A csodás ízeket,

Születésnapot, tejet, ruhát,

Totyogásból a járást,

Sírást és kacagást,

Mindennapi gondozást!

Adott kócos hajat,

És a szép, csodás hangokat!

Tudom, mi az, hogy villamos,

A szikrázó Holdon űrhajós tapos,

TV előtt izgulok,

Moziban popcornt majszolok,

Az utcán szerelmes dalt dúdolok.

Álmok járnak a fejemben,

Vonalak szántanak a tenyeremben,

Szememmel a lányokat kergetem,

Vagy csak a szép tájakon legeltetem.

Elmehetek sétálni!

A világot bejárni!

Szőhetem a terveket!

Megismerhetem az embereket!

Egy szóval, nekem A MINDENT adta!

Nekem ez Május első vasárnapja!

De a mindent is kétszer adta!

Mert míg él,

Szívét a szeretet mozgatja,

Fia ott dobban minden pillanatban!

Mennyit ér hát A MINDENSÉG?!

Egy fiú mit adhat mindezért?

Mert a köszönöm nem elég!

A szavakba öntött hála is kevés!

De ha úgy él,

Mitől anyja szívét

Elönti a büszkeség,

Ha élvezi, szereti az életét,

S a világot kicsit jobbá teszi,

Talán azzal

A háláját kifejezheti!

E könnycseppben, itt a virágon

Megcsillan az egész világom!

Benne van hálás szeretetem,

Az életem,

S mindezt drága édesanyámnak köszönhetem!